Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1914
A polgári fiúiskola története az 1914—1915. iskolaévben. A háború uralkodott a Ielkeken és az iskola is a háború jegyében kezdődött és állt az egész évben. Az év elején még alig hittük, hogy a tanítást megkezdhetjük, mert mi, kik a háború kellemetlenségeit nem tapasztaltuk, igen hiányos, sőt ferde fogalmakat alkottunk magunknak a háborúról. A mi vidékünk távol esik a harcterektől, azért aránylag nyugodtan élhettünk az egész évben. Az a lelki feszültség azonban, mely mindenkit magával ragadott és állandóan fogva tartott, minden lépésünknél figyelmeztetett bennünket, hogy az ország békéje megszűnt, hogy irigy ellenségek támadnak ellenünk észak és dél felől és elpusztítással fenyegetik államunkat, szabadságunkat az orosz telhetetlenség, a szerb arcátlanság, melyet megtorolni, megfékezni életünk feláldozásával is szent kötelességünk. A tanításra a háború nagy hatással volt. Nem volt tárgy és nem volt óra, mely ne adott volna alkalmat a háborúval való vonatkozásra, a tanulók pedig nagy érdeklődéssel, figyelemmel kisértek minden ilyen vonatkoztatást, mely féktelen képzelődésüket helyreigazította és megfelelő ismeretekhez juttatta. A vasútnál naponként átvonuló katonavonatokat bámulatos lelkesedéssel és vendégszeretettel fogadta városunk lakossága s a tolongó néptömeg között szorongott a fiatalság, hogy a hadba- vonulóknak eljuttassa megtakarított filléreiből szerzett adományát, lelkesedjék a lelkesedőkkel és teleszívja magát új, eddig meg nem értett dolgokkal, melyekről felvilágosítást az iskolában iparkodott szerezni magának. Az óraközi szünetekben ezerféle kérdéssel ostromolták a tanárokat és maguk között vitatták, tárgyalták a gyorsan változó eseményeket. Mind tele volt viharzó reményekkel, lobogó lelkesedéssel, harci vággyal, muszkaverő szenvedéllyel, izzó gyűlölettel az ellenség iránt, amely előtt a háború óta a magyar katona becsülete nagyon megnövekedett. 1*
