Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913
22 embernek is esetleg szüksége volna, még akkor is, ha gimnáziumban vagy reáliskolában maturált, azt hiszem, vitán felül áll. De azért az utasítások mégis csak az elemi- és polgári iskolákra rendelik el kötelezőleg az énektanítást, talán azért, hogy bebizonyítsuk, hogy az erkölcsnemesítésre, kedélyápolásra, életörömök szerzésére nincs szüksége valamennyi, hanem csak néhány kiváltságos középiskolai tanulónak, meg az istenadta népnek. Meg kell még emlékeznem az u. n. Eitz-féle hangszórend- szeren alapuló énektanítási módszerről, melyet a hangjegyek szerint való éneklés tanítására nagyon alkalmasnak tartanak. Az Alig. Deutsche Lehrerzeitungban megjelent ismertetés igen kedvezően nyilatkozik az Eitz-féle módszerről. Waldbauer József székesfővárosi szakfelügyelő, aki résztvett a Würzburgban népiskolai tanítók számára rendezett továbbképző kurzuson, meleghangú előszót irt a fentebb már említett Reimund Heulernek Dr. Moór Pál magyar fordításban megjelent müvéhez. (Rich. Banger utóda (A. Oertel) zeneműkiadó 1913). Nem tudom alkalmazta-e már hazánkban valaki ezen hang- szórendi módszert, magam sem tudok róla bírálatot mondani, de ha meggyőződném, hogy ezzel a szolmizáló módszernél könnyebben, gyorsabban és biztosabban célt érht tünk, tétovázás nélkül melléje állanék. Annyi azonban bizonyos, hogy az abszolút módszer alkalmazásának — valamint a hangoztató olvastatási módszer — ideje lejárt. Az abszolút módszer hívei még kardoskodhatnak mellette egy ideig, de az eredménytelenség, a hiábavaló fáradságos munka előbb-utóbb rákényszeríti a hivatalos köröket is a relativ módszerek valamelyikének elrendelésére. Több szolgálatot tesznek majd ezzel hazánk énektanításának, mint akárhány szépen megszerkesztett, de életbeléptetni lehetetlen, vagy kivihetetlen utasítás kiadásával. Blau Henrik.
