Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913
19 Az első vonalon: mi, az első vonalközben: fa, a második vonalon: szol, a harmadik vonalközben: do, tehát tisztára úgy, mintha a hegedükulcs C-dur skálájában énekelnénk. A relatív szolmizáló módszerrel ezek a rettenetes nehéz fór- mák összeolvadnak egybe és nagyon jól el tudom képzelni, hogy nyolc tanuló kezébe a fent jelzett nyolcféle módon Írjuk le a be- tanítandó éneket és valamennyien pontosan le fogják énekelni. Az abszolút módszer alkalmazásánál ellenben a hangközök, kul- csők, létrák stb. elméleti tanításánál egyebet se végezhetnénk, pe- dig célunk az, hogy énekelni tanítsunk. Johannes Plew, kit már fent említettem (1. Sonderausgabe aus Dr. A. Baumeister’s Handbuch der Erziehungs- und Unter- richtslehre für höhere Schulen, München, 1895.) a következőket irja: »Die Transpositionsskalen haben den Zweck, den Gesang auf eine bequeme Tonhöhe zu bringen. Sie sind dieselbe diatonische Reihe, nur in anderer Schreibung. Die verschiedenen Skalen er- schweren das Notenlesen dadurch, dass man sich die festen Vor- Zeichen die nur am Anfänge des Systems angegeben sind, im Verlauf des Gesanges dauernd gegenwärtig halten muss. Dazu gehört viel Übung. Aber auch diese kann erst dann auf Erfolg rechnen, wenn vorher ganz sichere Kenntniss der diatonischen Reihen und ihrer Interwalle, sowie Fertigkeit im Notenlesen ohne Vorzeichen gewonnen ist. Für den Schüler kommt es nur darauf an, dass er die vorgeschriebene Intervalle richtig ausführt. Ob er dann statt C-d in Wirklichkeit Asz-b, statt E-f, Fis-g, usw. singt, ist ganz gleichgültig, die Verhältnisse sind dieselben*. Ennél lé- nyesebben nem lehetne bizonyítékot szolgáltatni a szolmizáló mód- szer mellett. Csak föl akarom még említeni az angolok énektaní- tását, ahol a népiskolák 73 %-ában a szolmizálás alapján fényes eredményt érnek el, bizonyára szebbet mint mi, ahol a középis- kólák nagy részéből 6—8 évi énektanulás után azzal a zenei tu- dással kerül ki a tanuló, hogy a kottafüzetben öt sorban írják a hangjegyeket, amelyeket valami c d e stb.-nek neveznek el. A művészi énektanításnál is rendkívüli szolgálatokat tehet a szolmizáló módszer alkalmazása. A vokalizálást el se képzelhetjük az Aretinus-féle szótagok nélkül. Ezt Stockhausen, Iffert és Gold- schmiedt híres munkáikban egyformán vallják, habár különben a 2* Vagy a második példában:
