Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913

11

munkát, az intervallok tanítását elölről, ahol korábban már egyszer a C-durnál elkezdettük.

C-e, d-fisz, e-gisz, f-a, g-h, a-cisz egyformán nagy tercek, de a tahulók minden új skálánál új feladat előtt állanak, amelyet megoldani képtelenek, mert mindig méregetniük kell az interval! nagyságát és csak ezután képesek a kérdéses hangot biztosan eltalálni. A tanulóra ez igen nehéz szellemi funkció, az áttétel és eltalálás nagyon nehéz és újabb sok gyakorlatozást kíván, azonfelül pedig, mivel állandóan a sorok elején álló előjelzésekre is gondolni kell és a különben is erősen foglalkoztatott figyelmet meg is kell osztani, a tanulóban a bizonytalanság érzete támad még akkor is, ha az illető hangot el is találta.

Még jobban megzavarjuk a tanulókat, ha a lágy, moll hangnemekre térünk át. A hangközök viszonyai megváltoznak és újból egész sereg bonyodalmas elméleti ismeretre van szükségünk, hogy tanítványaink a legegyszerűbb A-mollban eligazodhassanak. Innen van, hogy az abszolút módszerrel célt érni nem tudunk és boldogok vagyunk, ha valahogy a C-durt és A mollt sikerült megtanítanunk.

Ezen tények ellenére a tanterv nem röstelli a polgári fiúiskola III. és IV. osztályában együttesen heti egy órában a következő nyolc kemény és nyolc lágy hangnem tanítását, vagy az új 1908- ban kiadott, most életbeléptetett leányiskolái tanterv szerint a harmadik osztályban transzponálási gyakorlatokat stb-eket követelni, noha izzadásig dolgozhatunk és rekedtre kiabálhatjuk magunkat, ha a heti egy órában az egész éven át ismét egy hanglétrát megtaníthatunk. Ének, dal tanításáról szó se lehet. Pedig a cél nem az ének elméletének tanítása, hanem »dallam és szöveg szempontjából értékes magyar dalok mégtanítása« volna.

Ha az énektanítás fontosságát elismerjük és őszintén óhajtjuk a hangoztatott eredményeket az iskolában elérni: az abszolút módszerrel fel kell hagynunk és bízzuk felhasználását az énekiskolákra, a műének tanítóira, boldoguljanak vele, ha tudnak. De az elemi és középiskolai énektanítás sikerét ne engedjük veszni miatta. Az utasítás nyílt bevallása, hogy az ország tanítóinak nagy része nem tudja az éneket eredményesen tanítani, igen elszomorító, de főoka ennek az, hogy a jelenleg hazánk iskoláiban buz- golkodó kartársaink nagy többségét szintén az abszolút módszerrel tanították és ezzel a »kitűnő« módszerrel a hangjegy után való éneklést a mai napig ők maguk sem tudták alapos biztossággal megtanulni.