Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1911

SCHOR ÁRMIN

1846—1912.

Nagy gyász érte iskolánkat május hó 9-én Schor Ármin polgári és elemi iskolai igazgató halálával. Nagytudásu, páratlanul szorgalmas, kötelességtudó, az önfeláldozásig jószivü, bölcs látással megáldott és a tanítói hivatásnak tiszteletetet parancsoló férfiút vesztettünk el benne. Akik közelebbről ismerték, szerették és tisztelték, barátai élvezték odaadó ragaszkodását, akik rászorultak, csodálták áldozatkészségét. Akiket tanított, gyönyöiködtek mély tudásában, tapasztalatai gazdagságában és előadóképességében. A szegények támogatója, a segélyre 'szorulók bőkezű adakozója, jótékony egyesületek önzetlenül dolgozó titkárja, árvák gyámolitója, kartársak szószólója volt ő minden időben pihenést nem ismerve. Ott volt mindenütt, ahol ésszel, tanáccsal, vagy tettel kellett fáradozni a jóért.

Későn, korán dolgozott, vagyont mégse szerzett; bölcs tanácsot adott másoknak, de magának nyugalmat nem ajánlott; sokakat nagy bajból, zavarból kimentett, saját hibájáról: végtelen jóságáról lemondani nem tudott. Egyszerű és szerény volt fellépésében, csendesen mosolygott a törtetők tülekedésén, szótlanul tűrte émelygő beszédüket s csak nagy ritkán fegyverezte le őket egy-egy találó megjegyzésével. Ügyes alkalmi verselő, kitűnő stiliszta, de szívesen hallgat meg másokat; gyenge hangú szónok, de eszméi hatalmasak; teste törékeny, de szorgalma acélozott; szemei roszak, de többet és mélyebben látnak másokénál.

Schor Ármin nem mindennapi ember volt. Származására nézve is előkelő, valamint úri gondolkodás jellemezte öt minden tettében. Régi hires családból származik, egyenes leszármazottja Twüe Schornak, fia Schor Hirsch alsókubini rabbinak, aki a korabeli pozsonyi rabbinak legkitűnőbb tanítványa. Anyai ágon nagy1*