Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1908
— 7 — két, finomíthatjuk az ízlését mindjárt kezdettől fogva az olvasmánnyal. A helyesírás megtanulásában is eligazítják alkalomszerű nyelvtani útmutatások, de az olvasmányok élvezéséhez meg épen nem szükséges a rendszeres nyelvtani ismeret. Tanítsuk meg olvasni, tanítsuk meg a helyes magyarságra helyes magyarsággal megirt olvasmányokkal. Már a II. osztálytól kezdve az olvasmánynak kell előtérbe lépnie. Legalább a polgári iskolában. Mondjunk le inkább arról a be nem vallott célról, hogy a polgári iskolában mindenáron a gimnáziumot kell utánoznunk. Mert ha ez a célunk, külön polgári iskolára semmi szükség. Vezessük be növendékeinket az irodalomba és sokkal szebb, sokkal nagyobb feladatot oldunk meg, minthogy ha növendékeink esetleg az iskolai év elmúltával is el tudják sorolni az összes ragokat, névutókat képzőket és kötőszókat. A magyar órának kell a növendék legkedvesebb órájának lennie s a tiszta, hamisititatlan magyar szellem nem a nyelvtanon, hanem az olvasmányon keresztül jut el a leikébe. Nem a körmiemre való törekvés szól belőlem, mert bizony a tanár munkája nem kevesebb, nem kényelmesebb igy, talán még tei'hesebb, de feltétlenül biztosabb. Legyen szabad itt minden álszenteskedés nélkül az ethikai szempontra is reámutatnom. Milyenek a mi növendékeink magán- olvasmányai? Rémes, idegizgató, igen sokszor pedig egyenesen pornografikus do'gok. Rablómesék, detektivregények s ocsmáuy cimlappal ellátott könyvek, melyekinycsiklandoztató történetkéket sejtetnek. De miért? Merem mondani, hogy igen nagy mértékben azért, mert a rideg és örökös magyar grammatizálás mellett nem jut időnk az Ízlés fejlesztésére még akkor sem, ha meg is van bennünk a legnagyobb jóakarat. Mintha a magyar irodalom nagy kincsesháza hét lakattal volna lezárva az ifjúság előtt, vagy mintha maga az ifjúság zárná le hót lakattal. Még a felnőtt kör zépiskolai ifjak között is igen sok olyan akad, aki az érettségi vizsgálatra a kijelölt olvasmányokat száraz tartalmú ismeretek betanulásával intézi el. Külön, iskolán kívül való tehernek tekinti az irodalmi remekművek olvasását, mert az iskolában úgy látja, bogy a nyelvtani és eszthétikai dogmák a fők, mert az iskolában a müizlésben való irányításra nem tud időt szakítani. A sablon az egyedül üdvözítő, semmi más. így jutunk odáig, hogy elke-
