Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1905

b

szembe azzal a kérdéssel, hogy mi a tulajdonkópeni oka annak, hogy a felekezeti iskolát ma annyira támadják. Nem mindig a rosszakarat támadja, támadják a legnemesebb gondolkodású emberek is. S ha ez így van, aminthogy tényleg így van, az áramlat nem lehet minden ok nélkül való. Van is oka s mégis túlzott az áramlat. Ha megfelelünk arra a két kérdésre, hogy mi az oka a felekezeti iskola ellenes áramlatnak s miért túlzott az áramlat, mindenre megfeleltünk.

Felekezeti iskolában történt — nem zsidó iskolában — néhány esztendővel ezelőtt. Egy zsidó ifjú irt szombaton. A tanárja jól megszidta érte. Minden zsidó szív örült ennek a dolognak, amely csak tudomást szerzett róla. A sötétben.botorkálok és a mindeneket átható világosságban járók egyaránt örvendtek. Senkinek sem jutott eszébe a XIX. század alkonyán azt mondani, hogy az a tanár a sötét középkorból felej födött itt. Sőt, — még az sem látszott meg rajta, hogy a szellemileg elmaradottak közé tartoznék. S kitünően tanított, vasszorgalommal. — Ma már egészen megszokott dolog, hogy a zsidó fiú ir a nem zsidó felekezeti iskolában szombatot!. Ha van véletlenül egy, aki nem ir, annak s.>k tanár a kezébe nyomja a tollat s nem tisztán szeretetböl és szeretettel azt mondja neki: ^Fiatti, nem halsz ám meg, ha ívsz szombaton! Nem csaj) ám le reád mindjárt az Ég tüzes, villámló haragja!“ Ha ezt a kedves enyelgést elmondjuk az olyan emb rnek. aki minden felekezettel szakított, aki elfelejtett már papot, csapot, azt mondja rá, hogy az a tanár alighanem a szent, inkvizíció legényei közül való.

Úgy látszik, hegy en itt ellentmondást ellenmondásra halmozok. Ha azr a második tájt t tanárt •— mert, én itt nem egyesekről, lnmem typnsról beszélek — megkérdeznek, meg is esküdnék arra, hogy ezekben a szavakban lehetetlen ellentmondás rejlik. Pedig az egész helyes megvilágításban paradoxonnak bizonyin. bár egészen prózai paradoxonnak. Az az első tanár nem aiszenteskedésböl korholta a vallását, megszegő zsidó ifjút, nem sötét indulat, hanem fennkölt, nemes érzés vezette, mikor hozzájárult egy oiyau hagyománynak megőrzéséhez, amely soha nem ártott senkinek, semminek, még az úgynevezett iskolai rendnek sem, csak nem tette túl magát az az első tanár köny- nyelmüen azon a tényen, hogy húsból, vérből s talán nem éppen