Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1904
— 19 — Ha elmélyedek a népek történetének olvasásában, minden alkalommal a, magyar nemzet ébredésének gyönyörű kezdete ragadja meg legjobban figyelmemet, ez van a legnagyobb hatással lelkem világára. Nem a durva erő bilincseit zúzták össze először, hanem a szellemről oldották le a láncokat. Március 15-ikén, a két nagy esztendő legnagyobb napján a sajtó szabadult fel. Szabaddá lett a toll, szabaddá lett a szó, míg a művelt Nyugoton az első diadal csak a káromlás szavát szabadította fel. És a két nagy esztendő minden diadalát ide kell visszavezetni. A szabad szellem világából a legüdébb, a legüdítőbb levegő árad s a magyar nemzet legnagyobb szerencséje éppen az volt, hogy abban a két nagy esztendőben ezt a levegőt szívta magába. A francia nemzet nem tudta megakadályozni, hogy a rémuralom után ne saját fiai építsék fel újból az előítéleteknek egyszer már porba omlott erődjeit, nem tudta megakadályozni, hogy azokon a kényes lovagokon a daróc is divatját ne múlja s vissza ne térjen testükre újból a cifra rongy. És azok a kényes lovagok még manapság is ott élnek és pusztítják a francia nemzet erejének java-javát. Azon a földön, mely legelőször mozdult meg s amelyen a nép égjük fia leckét adott az egész világnak arról, hogy az absolutismus olyan, mint az üres hordó, meljTe csak erőset kell ütni, hogy nagyot kongjon és kitűnjék, hogy belül mily kietlenül üres, azon a földön, melyen e leckének tanulságait még az maga is súlyosan érezte, aki adta, nagj' Napoleon, az egjTkori pusztítás romjai még megvannak és titkos kezek gondoskodnak arról, hogj- ezek a' romok inkább felépüljenek, semmint elpusztuljanak. Az egyenlőség, szabadság és testvériség eszméi közül a legszebbet, a legdicsőbbet, a testvériség eszméjét a francia forradalom nem tudta megvalósítani, a francia köztársaság polgárai, ha testvérek, gjüilölködő testvérek s azok voltak a forradalom tiizében is. Március 15-ikén testvér volt minden magyar, nemcsak az ész, hanem a szív is örömmel fogadta ezt a szövetkezést. És az igaz magjrar megőrizte szivében azt a lángot, melj'et ez az eszme gjmjtott benne, átöröklődik ez a láng nemzedékről nemzedékre s ha van idő, mikor nem lobog fennen, ha van idő, midőn attól kell tartanunk, hogjr ez a legszentebb láng kitalál aludni, akkor idegenek járnak a magj’ar hazán romboló és szentségtörő szándékkal. Ameddig meg tudja óvni a magjrar 1848. március 15-ikének szeplőtelen emlékét, addig boldog a magyar, legalább van reménye a boldogságra. II. El az egész világon szétszórva egjr nemzet, egy felekezet, melyben évezredek óla tisztán és kizárólagosan a szellem hatalma tartotta és tartja meg az életet. Eg\* könyv volt minden időben legdrágább kincse, minden vagyona. Testét meggyötörték, bőréből szíjat hasítottak, húsát tüzes vassal marcangolták a földi hatalom urai s ennek a nemzetnek, ennek a felekezetnek szeme örökösen arra a könj’vre tapadt, melj’nek sárga levelein a megfakult betűkben mindig megtalálta a szellem hatalmát s a szellem hatalmában az életet. — A zsidó évezredek óta várta törhetetlen bizalommal, megingathatlan reménynyel azt a szent napot, mely 1848. március 15-én virradt a magj'arra. 9* l
