Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1900
6 zászló, melyre örökké létező betűkkel Írták az ősök: „Az Isten egyetlenegy! Imádd az Istent!" s egy könyv, mely arra tanít minden zsidót az új hazában, hogy miképen imádja a Mindenhatót. A zsidónak úgy kell szeretnie új hazáját, mint szerette azt a régit, de sohasem szabad megfeledkeznie arról a zászlóról, meg arról a könyvről, melyet az elődök mentettek meg a romok alól. Uj hazát találni nem volt könnyű dolog. A zsidóság végzete: örökös küzdelem, azonban nemcsak végzete a küzdés, hanem hivatása is és éppen azért nem szabad csüggednie. A zsidóságnak küzdenie kell az ősök örökségének fenmaradásáért; ez végzete, ez hivatása. Végzete, mert ha ez elpnsztnl. ha elvész a zászló s elvész a könyv, akkor elvész. akkor már elveszett maga a zsidó is. Hogy miért hivatása, azt ezek után könnyű eldönteni. A zsidóság hivatása is a létezés s az emberiség boldogitásához való hozzájárulás, ezt a hivatását pedig csak akkor és úgy tel- jesitheti a zsidó évezredek tanúsága szerint, ha állhatatosan ragaszkodik az ősök örökségéhez. A régi haza is azért veszettel, mert megszentségtelenitették a zászlót, mert gőgösen és dőrén elvetették maguktól a tant és menthetetlenül elvész a zsidóra nézve az uj haza is, ha ez ismét bekövetkeznék. A zsidóságnak két eszköze van hivatása teljesítésére: az iskola és a templom. A főeszköz mindazonáltal az iskola, mert ha ez megfelel rendeltetésének. még a templomot is pótolhatja. A zsidónak főképpen a tanítás ügyére kell fordítania figyelmét, már az iskolában a gyermek szeme elé kell állítani azokat az ideálokat, melyek megvalósításáért már az
