Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1914
9 bő gyermekáldás idézett elő, rövid időközökben alapos változtatásokat tett szükségessé, és ezeknek keresztülvitelével egyszermint a gyökeres megoldás útjára lépett a hitközség. A zárdái iskolaépület mellé Esterházy Pálné grófnő 1885-ben árvaház céljára új, emeletes épületetszárnyat építtetett, mely a főépülettel folyosóval összeköttetett. A földszinten az óvó számára rendeztek be tantermet, az emeletre az árvalánykák kerültek. Ez az épületszárny képezte alapját a később erre az oldalra áthelyezett és új, modern, szép tantermeket nyert elemi leányiskolának1885-től 1900-ig. Az elemi fiúiskola tantermei nemsokára célszerűtleneknek, kicsinyeknek, egészségteleneknek, sötéteknek, szóval minden tekintetben alkalmatlanoknak bizonyultak. Az autogom hitközség elöljárósága ugyan érezte, hogy a tanítás eredménytelensége (és különösen az a sajnálatos körülmény, hogy sokan, éppen a tehetősebb szülők, gyermekeiket kevésbé népes és igy egészségesebb más felekezeti iskolákba járatták), nem válik a hitközség díszére, de anyagilag annyira meg volt terhelve, hogy egyelőre a maga erejéből nem segíthetett a bajon. Végre is úgy kellett megoldani a kérdést, hogy az alsóvárosi új plébánia szervezésére tett Ruszek-féle alapítványból — természetesen püspöki engedéllyel — kiutalt 88,000 K összeggel a Főtérnek a templom sekrestyéjével szemben levő sarkán új, az akkori pedagógiai kivánalmaknak tökéletesen megfelelő, szép, emeletes fiúiskolát építettek fel, melyet 1892. őszén át is adtak magasztos hivatásának. Körülbelül ez időtájt az elemi leányiskola körül is történt nevezetes változás, amennyiben már az 1890. —1891. tanév kezdetén az Irgalmas nővérek intézetében megnyílt a polgári leányiskola. Az első évben három, a másodikban már négy, ámbár 2—2 ösz- szevonl osztálya volt az új iskolának, mely 1892 októberben megnyerte a nyilvánossági jogot is. A zárdái egyes elemi osztályok helyére igy a polgári iskola kerülvén, az elemi leányiskoláknak a fennebb említett új épületszárny kibővítésével újabb osztályokat nyitottak. Ez az építkezés is súlyos gondok elé állította a hitközséget, mert dacára az akkori kegyur még most is élő, fenkölt lelkületű nejének, gróf Esterházy Máriáié, szül. Stockau Paula grófnő nagy áldozatkészségének, 24,000 K-t költött az építésre. Ez történt 1899-ben, úgy hogy a