Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1913
A szülőkhöz. A családi életnek egyik legédesebb, legdrágább kincse a gyermek. Mily édes érzés ömlik el szivünkben, mikor a napi munkától fáradtan haza térünk s füleinkbe cseng az ártatlan ajkakról az édes szó: apuskám, apuskám. A fáradt arcról eltűnnek a gondterhelt barázdák, mosoly jelenik meg az arcokon s egy édes, ártatlan gyermeki ajk feledtet mindent — mindent. A szerető édes anya, ki féltékeny gyermeke boldogságára, örömtelt szívvel szemléli az apa és fia boldogságát s habár tudja, hogy e szeretet nagyon is természetes, hisz gyermeke apja, azért kétszeres melegséggel üdvözli a családfőt. Majd eldicsekedik gyermeke jóságával, szépségével, fejlődésével és még sok mindennel és örülnek együtt. A kisgyermek nő. Lassanként ellesi az anya tetteit, szokásait, modorát, a jó tulajdonságát épúgy, mint a hibásat. A gyermeki lélekbe legtöbbször az anya képe, az anya jelleme vésődik be, azért anyák, óva intlek titeket, vigyázzatok minden tettetekre, mit a gyermek előtt tesztek, mert a példa — akár jó, akár rossz -— mindig mélyebben vésődik a gyermek leikébe, mint a szó. Amely szülő csak üres szavakkal tanítja, neveli gyermekét, annak tanítása csak olyan, mint a kártyavár, az első szellő romba dönti, vagy olyan, mint a homokba irt betű, melyet elhord vagy eltemet a szél. A gyermek első nevelését a családban kapja. Az anya a nap legnagyobb részében együtt van kis gyermekével. Napi teendői oly természetűek, hogy sok ideje marad gyermeke nevelésére, tanítására. A gondos anya még munkája közben is egyik szemével folyton kis gyermeke felett őrködik s vigyáz, nehogy valami baja essék. Viszont a gyermek is melegebben ragaszkodik az édes anyához, mint bárki máshoz, mert az anya minden tettével csak forró szeleteiét érezteti gyermekével. Pl hatalmas érzés, az anyaszeretet az, mely feledteti a gyermek hibáit, e határtalan szeretet az, mely mindent megbocsát. A családapa is, ki szintén féltve őrzi családja boldogságát, szeretetének egész melegével öleli át kis családját s a munka fáradalmait, az élet keserű csalódásait, álnok1*
