Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
8 maga az egyháznak Krisztustól nyert szervezete is megköveteli és föltételezi. Mi volna ugyanis az egyház látható fő nélkül? Megvert és szétszórt nyáj pásztor nélkül, mely czéltalanül bolyong szerteszét, mig vérszomjas vadak zsákmányává lesz és elenyészik, az idő és viszontagságok kitörlik az élők sorából. Ez lett volna a zsenge egyház sorsa látható fő nélkül. Ezért intézték az egyház ellenségei támadásaikat leginkább a pápaság ellen és intézik ma is, mert tudják, hogy ha ennek isteni eredetét megdönthetik, ha kifeszithetik e szegletkövet az egyház épülete alól, összedül az egész alkotmány. De hajótörést szenvedett a fegyverek ereje, a tudomány hatalma; támadásuk az egész katholikus világ meggyőződésébe ütközik, melynek hivő leikébe kitörölhetetlenül be vaunak vésve a Szentirásnak már fönnebb idézett ezen szavai: „Első Simon, ki Péternek neveztetik.“ Azért joggal kérdezheti szent Cyprián: ..Aki Péter székétől elszakad, melyre az anyaszentegyház alapítva Ion, hiheti e még, hogy Krisztus egyházához tartozik ? >) Péter halálával a neki adott hatalom az egyházban nem szűnt, nem szűnhetett meg; ennek fenn kell állnia mindaddig, mig az egyház fennáll. Kitűnik az a dolog természetéből; az egyházat azért alapította Krisztus, hogy a világ végéig élő embereket az örök üdvösségre vezérelje. Az egyház tanítói hivatal nélkül nem lehet, látható fő nélkül sem. Az Ur apostolainak ezen Ígéretet tette: „íme én veletek vagyok mindennap a világ végeztéig“.2) Ezen Ígéret valamennyi apostolra kiterjed, világos, hogy épen az apostolok feje nem lehet abból kizárva. Péter hatalma átszállóit utódaira a mai napig, az birja a teljhatalmat, aki Péter püspöki székén ül: a római pápai. Hogy a hatalomnak ezen átszállása nem későbbi találmány, hanem már az apostoli időben vallott meggyőződés, mutatja a következő eset: A korinthusi egyházban viszály támadt. Ezt elintézés végett nem terjesztették szt. János apostol elé, aki akkor még élt, és Ephezus püspöke volt, hanem a római püspök : Kelemen elé, aki Péternek már harmadik utódja volt. Mi egyébre mutat ezen eljárás, mint ama meggyőződésre, hogy Péter halálával az ő hatalma nem valamelyik még élő apostolra, hanem a püspöki széken utódjára szállt át. Ugyanezen meggyőződésnek adott kifejezést Fiilöp, Coelestin pápa követe az ‘) De unit. ecelae. — 2) Máté 28. 20.
