Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1900
6 Ezt a jóságát, ezt a rokonszenvet, ezt nem tudjuk felejteni soha: ezért sirattuk oly mély fájdalommal a mi jó királynénk halálát, ez tartja ébren bennünk az őszinte kegyeletet, mely mai gyászünnepélyünk alkalmából megszólal. * * * Erzsébet királyné Bajorországban született a Wittelsbach uralkodó herczegi család zweibrückeni, nem uralkodó ágából. Szülői meglehetős egyszerűségben nevelték testvéreivel együtt. Szelid, jó szivü, vidám kedélyű gyermek-leányka volt. Szerette a mezők virágait, örömest hallgatta a népmeséket; érdeklődést tanusitott a szegény emberek sorsa iránt. Mikor az egykori thüringiai fejedelem nejének, magyarországi szent Erzsébetnek legendás történetét tanulta, gyermek-szivéből a vágyódás kitört, hogyha ő egyszer királyné lehetne, épen annyi jótékonysággal töltené életét. Az 1853-ik év tavaszán ismerte meg az ifjú 16 éves hajadont I. Ferencz József, az osztrák birodalom császárja. Lelkületűk, egyéniségük kölcsönös rokonszenvre talált; egymás számára voltak teremtve, egymáséi lettek egy év leforgása álhitt; az egyszerű bajor herczegi leányka 17 éves korában a hatalmas osztrák birodalom császárnéja! Hát a magyarok királynéja? Hát minékünk nem lett-e királynénk ? Kedves növendékeim! A mi hazánknak épen azon években voltak a leggyászosabb napjai. Magyarország akkor nem volt önálló ország, csak egy tartomány a császári birodalomban. A magyar nemzetnek soksok ellensége volt épen a király környezetében. Elhitették vele, hogy üli hűtelen, lázongó nép vagyunk. Megelőzőleg 5 — 6 évvel az oroszok segítségével, véres harczokban legyőztek bennünket; elvették régi, szabad törvén3Teinket, börtönbe zárták azokat a magyarokat, a kik hazájokat legjobban szerették. Ezért búsongott, ezért volt mély gyászban a mi nemzetünk. A fiatal Erzsébet királyné a gyászoló nemzetre gondolt; meg akarta tudni, hogy igaz-e az a sok vád, melyet császári férjének a magyarokról mondanak! 1857-ben császári hitvese oldalán lejött Bécsből hozzánk; beutazta Magyarországot, a hol az emberek mindenütt lelkesedéssel, hűséggel, szeretettel fogadták. Nem is tudott akkor még magyar nyelven beszélni és mégis megérezte, hogy hűséges, igaz lelkű nemzet a magyar s igen megszeretett bennünket. Néhány évvel később megtanulta nyelvünket, 24 éves korában már magyarul beszélt a mi bölcs férfiainkkal, kiket igen megbecsült.
