Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1943
— 4 — vei harcoltál, munkálkodtál... Büszke örömünk, hogy a szívedben’ fogant tervek elgondolásaid szerint kivirágozhattak és mi, itt maradó- munkatársaid tovább építhetjük annak az intézménynek sziklavárát, melyért 14 éven át egy pillanatig sem szűntél meg dolgozni! A legszebb és legszentebb munkatér fáradságot, elernyedést és kétségeket nem ismerő katonája voltál! iIzzó magyar telkedben a hivatott vezető és nevelő lelkesedése lobogott. Az alkotnivágyásnak ez a magasratörő- lángja nem «ismert akadályokat és megtorpanást, alkut és gyönge pillanatokat! Életed a gondjaidra bízott intézmény ügyeinek önzetlen szolgálatát jelentette iés ebben a túlfeszített munkarohanásban égtél el... Energiádat és lelkesedésed határát a sorsunkat kimérő Isteni Akarat úgy méretezte, hogy ezen a szomorú márciusi napon végetérjen! De a magyar nevelői eszmény, amelyet teleszívvel szolgáltál hosszú éveken :át, örök ‘és szent és ennek az eszménynek az önzetlen szolgálata bizonyára odaátra is átlobog... Odaátra, ahol megszűnik a küzdés és szenvedés, ahol a Te megfáradt szíved és elfáradt lelked örök nyugalomra talál! Köszönjük, utoljára köszönjük Neked, hogy életed nagyobbik felét iskolánknak áldoztad és elhatároló értékű munkáddal biztos bázist teremtettél szeretett iskolánk számára. Köszönjük, hogy felismerted ennek az iskolatípusnak igaz ügyét, célkitűzéseit magadévá tetted, élére álltái, elől jártál a munkában és erős elhatározásokban... A koporsódhoz eljövő ifjúság megható szeretete leng itt körül; vidd ezt az igaz, kincseket érő szeretetet magaddal, mint ahogy mi is elvisszük, megtartjuk, megbecsüljük a Te emlékedet! Isten veled, Pista bátyánk! A munkában elégett emberi életeket megpihentető Béke'kísérjen át az örök Hazába...« Veszély Lászlód /
