Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1940
39 A tanulók a keresett pengőket nem cukrozták el, mint a régi világban tették a gyermekek, hanem részint tanszerre, tandíjra, ruházkodásra, kirándulásra, az árvízkárosultak segélyezésére, másrészt takarékbetét képzésére fordították. Az iskolánkban a betétállomány néha nőtt, máskor csökkent, az utolsó befizetés napján 1697 40 P értéket képviselt. A folyó iskolai évben a kamatból, a múlt évi eredmény alapján a Diákkaptár Szövetség által adományozott és az iskolánk Sportkörének 20-— P-ért eladott futball-labda árából és Horváth Károly drogista úr «Drohoka» ajándékából befolyt 50-— P összeget a legszorgalmasabb kaptárosok között február és július havában tartott sorsolás alapján osztottam ki. Meg kell még emlékeznem arról a gazdasági-életre való nevelésről is, amelyet a Kaptár tisztikara az iskola mikrofonos hangerősítő készülékén keresztül fejtett ki. A hét minden szerdáján a Diákkaptár volt a műsor- rendező. Munkaalkalmak, pénzforrások bejelentése, elméleti oktatások, gyűjtésre szóló felhívások és a Kaptár jövödelmének kisorsolása szerepelt a műsorban. Iskolánkban igazi kaptár-munka folyt. Nem volt olyan nap, sőt óraközi szünet, amelyben ne jöttek volna a fiúk valamilyen kaptár-problémával. Többszörös lelkesedéssel, kitartással igyekeztek a kis «méhecskék», mert egyrészt maguk látták munkájuk jutalmát — a kiérdemelt és megdolgozott pengőkei, — másrészt megértették a mai idők szavát: «Mindenki ott teljesítse feladatát, ahova a sors őt állította!» Szakály Kis József felügyelő tanár.
