Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1940
28 erős korlátozása majdnem lehetelenné tették. A május hó második felére is átfolyó kedvezőtlen időjárás is kétségessé tette a kirándulás megtartásába vetett bizalmunkat. A jó Isten azonban a magyar föld jó időért imádkozó munkásai mellett meglátta a kis diákszívek epekedő óhajtását is, és mi az első nyári napsugárba öltöztetett májusi hajnalon robogó vonatról köszöntöttük a csillagokat felváltó Isten-szemét. Reggel már a kőszegi kisgyermekek nyargaltak ki a házuk elé, és felnőttek álldogáltak meg rövidke időre, hogy végignézzék az énekszótól hangos bevonulásunkat. Kevés pihenő után mentünk a hegyekbe. Fel-le, de legtöbbször felfelé törtettünk, először melegítő napsütésben, később tavaszt lehelő erdőkben. Tágult a tüdőnk a sziles, tölgyes borította hegyoldalak mászása közben, és felejthetetlen szépséget nyújtott a panoráma, amit a magaslati tisztásokról láthattuk. A gyermekek leikéből öntudatlanul is megilletődöttséget váltott ki a szép táj, a haragoszöld erdőkoszorúzta hegyek, a mélyben megvillanó házfalak, és a magasságokban lakozó Istenre figyelmeztető templomtornyok. Ebédünket az ezredéves fennállásunk emlékére emelt, a hét vezér nevével megjelölt, u. n. Hétforrás jéghideg vízével tettük fejedelmivé. Meg is pihentek itt egy keveset a fiúk. Hiába, az alföldet járó kis- magyarok lábának szokatlan volt a hegytiprás. Pedig csak ezután következett az igazi kapaszkodó! Az Öházhoz, fel a magasba. 600 m. tengerszín felett. IV. Béla idején már vár állt ezen a helyen, ma már csak nyomai láthatók. Pihenő, játék, nótázás, meg a gondos anyai kéz töltötte hátizsákok gyakori igénybevétele töltötte ki a délutánnak pár óráját. Estefelé a Róbert Károly királyunk idején kisarjadt «Öreggesztenyefa» árnyékában bámultuk meg az időálló vénség arányait. Nyolc fiú kapcsolta össze kinyújtott és a fa törzséhez szorított karjait, hogy átölelhesse az öreg fát. Milyen paránynak érzi magát az ember a már 600 évnél több időt élt teremtett dolog mellett! Mintha figyelmeztetni akarná Isten vele az Embert, hogy csak egy csepp az emberélet az Időben. A koránkelés, a sok gyaloglás fáradalmait a Hangya kezelésében álló Strucc-szállóban pihentük ki. Másnap néztük meg a várost, melynek minden köve történelmet leheli. Tiszta utcák, a budai várba beillő egyemeletes barokk házaival, csendjével, szép, kedves várossá teszik Kőszeget. A városi idegenforgalmi hivatal által kiküldött vezetőnknek ezúton is köszönetét mondunk kalauzolásáért. Meghatóan szemléltük a rettenthetetlen és bátor hős, Jurisich Miklós koporsójának megmaradt darabját, a templom falába beépített vörösmárvány sírkövet, a bástyát, a várfalakat, melyeket alig 700 menekült és alig felfegyverzett jobbággyal tartani tudott Szulej- mán tengernyi hadával szemben. A török sereg sikertelen ostroma utáni elvonulásának emlékére szólal meg minden nap 11 órakor a templom harangja, emlékeztetvén a halandót az el nem múló dicsőségre. A «Hősök tornya» emeleti helyiségei az alig néhány év óta felállított
