Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1934
5 presztízse követeli, hogy ne elutasító magatartást, hanem vezérszerepet töltsenek be a katolikusok a szociális problémák megoldásában. Az Egyház fiainak magatartása szerint ítéli meg a tömeg magát az Egyházat is. Van-e az Egyháznak olyan szociális tanítása, amely a tömeg követeléseinek nagy részét elfogadja és ráadja az igazságosság pecsétjét? Verdier párizsi érsek tette fel ezt a kérdést ebben a formában. Pápáink körlevelei oly világosan beszélnek. Ismétlik ezek az írás szavait: „Se gazdagságot, se nyomort ne adj nekem, Istenem!“ A katolikusok tehát nem lehetnek pártoknak, pénzhatalmaknak, osztályoknak udvarlói, hanem hitük örök igazságainak fényében bátran és nyugodtan kell dolgozniok egy egészségesebb társadalom felépítésén. Csak az üdvözül, aki hisz és akiknek van erénye. A vallási élet teljes kibontakozása és az erény ápolása óriási mértékben függ gazdasági és szociális tényezőktől. Éhes tömeg ritkán imádkozik, gyakrabban és szívesebben káromkodik! A lélek végső célja az Isten. És annyi lélek számára tehát életet és halált, örök üdvösséget, vagy örök kárhozatot jelent, vájjon emberhez méltóbb életet tud-e élni, vagy nem. Mindezekből még könyörtelenebb logikával következik, hogy szociálisan kell nevelnünk ifjúságunkat és rá kell szoktatnunk arra, hogy minden problémájában kérdezze meg hitének isteni, egyedül biztos igazságait és ezeknek csalhatatlan őrét, a mi szent Egyházunkat. Szabadjon valamire még rámutatnom. Komolyan kell vennünk hitünk megnyugtató bizonyosságát, — azt a „certitude catholique“-ot, — amelyről most sok szó esik. A demokraták, hitleristák, marxisták, kommunisták éppen az ő hajthatatlan dogmatizmusuk- kal, biztos fellépésükkel, a bizonyosság erejével nyerték meg az ifjúságot. Micsoda szörnyű tévedéseknek estek igy áldozatul népek és egyének I Valósággal gyerekességbe süllyedtek vissza kultúrnemzetek és fejbólogató Jancsik, ordító massza lettek még azok is, kiknek vezetés lett volna a kötelességük. Még az inteligens osztályok se mernek többé önállóan se gondolkodni, se cselekedni. Ezekkel a hamis prófétákkal szemben a katolicizmust azért érte annyi vereség, mert az Egyház emberei — civilek és egyháziak — nem merték a legutolsó következményig végiggondolni dogmáinkat. Az ifjúság érzi a bizonytalanságot és ezért igényli a szilárd támasztékot, a bizonyosságot. Sokszor nem az hódítja meg, aki igazságot hirdet, hanem az, aki elszántan és szilárdan szól hozzája. Milyen hatalom az, aki az ifjúságot bizonyossággal és igazsággal ajándékozza meg ! Az ifjúság el akarja mondani Szt. Pállal : „Tudom, kinek hiszek és biztos vagyok benne.“ Papnak készül most Bord Róbert, cambridge-i egyetem történelemtanára. Egyik hallgatónője odalépett eléje előadása után e szavakkal: „Tanár úr, amit ma a katolicizmusról magyarázott, teljesen téves. Éppen az ellenkezője igaz. Én katolikus vagyok és teljesen bizonyos vagyok dolgomban.“ Ez a bizonyosság levette szeméről a
