Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1933
10 Ezt a kát. jelleget domborította ki még jobban, szilárdította meg intézményesen a kát. hitközség, amikor az 1925. márciusban megtartott ülésén a Horváth-féle polgári fiúiskolát saját kezelésébe és hatáskörébe átvette, Horváth István nyug. tanítóképzőintézeti tanárt pedig az igazgatói teendőkkel megbízta, így tehát a róm. kát. hitközség oly iskolával ajándékozta meg tagjait, amely a hitélet további fejlődésére beláthatatlan hatással lesz. Ez az iskola lett elsősorban a helybeli iparos-, kereskedő-, munkás- és gazdatársadalom műveltebb részének nevelője. Megfertőzött társadalmi életünk napjaiban, amikor a hitet, az erkölcsöt és az ezekből táplálkozó, hősies hazaszeretetei ezer veszély fenyegeti, súlyos kötelessége a lélekszerető Egyháznak, hogy a nemzet ifjúságát a kamaszkor hullámzó, fogékony, ingerlékeny, lázadó szakaszában különös gonddal, krisztusi hűséggel nevelje, erősítse s a Krisztus által megszabott irányba terelje az Egyház és szenvedő haza javára! A romboló, füllesztő, bontó eszmék éppen azokat a társadalmi osztályokat járták át szinte csontig, velőkig, amelyeknek fiait a polgáriiskola neveli s amelyekbe a nemzeti élet gyökerei nyúlnak. Kiskaliberű, szűk horizont kell ahhoz, hogy valakit ne hasson át a kát. jellegű polgári iskola szeretete, meggyőződéses szolgálata! A m. kir. kormány is feltűnő jóindulattal mozdította elő iskolánk virágzását és ezzel az egyre halkuló kritikát is józan belátásra szorította. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 68.544/1925. sz. a. k. rendelete két állami tanerőt osztott be intézetünkhöz szolgálattételre. Az iskola ügyét azonban csak az 1929. évi március 17-én megtartott gyűlésén rendezte teljesen a kát. hitközség. Az intézet bámulatos fejlődése még a legelfogultabbak szemét is kinyitotta, hogy meglássák a teljes valóságot. Akiben eleven volt az egyházhűség és megvolt a salakmentes, önzetlen jóindulat, az nemcsak elismerte, hanem súlyos szavakkal hirdette a kát. fiúpolgári elvitázhatalan fontosságát egyházi és hazafias szempontból. Személyi és dologi kérdéseket kellett tető alá hozni. A személyi kérdést úgy oldotta meg akkori iskolaszékünk, hogy Horváth István ny. tanítóképző intézeti tanárt reaktiváltatta és megbízta az igazgatói teendők további vezetésével. Életbevágóan fontos volt, vájjon lesz-e az intézetnek végleges, megfelelő, állandó otthona ? A kát. hitközség nagy áldozatot hozott: a kát. polgári fiúiskola céljaira véglegesen átengedte a Zimmermann-utcai elemi iskolát. A m. kir. kormány tetemes államsegéllyel honorálta hitközségünk nemes gesztusát, hogy az elemi iskola négy osztálya új otthont kaphasson. Ezen államsegéllyel és saját nagy költségén emelte hitközségünk az Alsó- és a Felsővárosban a két-két tantermes új épületet. A szervezés eme befejezése új lendületet ad az iskola életének, a hitközség pedig, mint egyik féltett kincséről, a legnagyobb áldozattal gondoskodik intézetünk további fejlődéséről. Hogy pedig hitközségünk vezetősége a polgári fiúiskola átvételével a kát. társadalom jogos igényét miként elégítette ki, ide iktatom a tanulók megoszlását 1924-től 1934-ig vallás és osztályok szerint:
