Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1932

Nem Lenau lesz az egyetlen, kinek szíve hordja a sebet, a vágyat az elvesztett anya után. Ott pihen ez a megszentelt, örök anyavágy minden férfiszívben, az egészségesben leginkább.

A vallás a szellemet segíti az anyag fölé. A lélek uralkodjék! A Mária- tisztelet a legnemesebb, a legférfiasabb, a legemberibb érzelmeiben, a legelőkelőbb pontján markolja meg a férfiszívet: a húsba-vérbe, szenvedélyek közé ágyazott lelket az édesanyját igénylő, gyökeres vágyával, gyengeségével lendíti a magasabb élet ösvényére, szentséges útjára. Királyi út ez, de néha oly nehéz! És a hit mondja: „Csüggedt vándora a földnek, íme a Te Anyád! Járj feléje földi utadon!“

Arra könnyebb tartani, még por és puszta között is, amerre csalogat az Édesanya képe.

Míg körülötted száz és száz világ Rég’ elfeledve, ködben tűnik el;

A fűztől, melyet szemeid lövetnek,

Életre ébred százezer kebel.

Hozzád kiált, kit hajótörés ért Vészekkel teljes élettengeren:

Anyám, vezérelj, fénylő tengercsillag,

Istennek Anyja, ó Szeplőtelen! (Laurisin )

Megváltást ígér a szeplőtelen, mint hívogató eszme. Mennyit tudnék én nektek erről szólni. Nézzétek, Tannhäuser, a már majdnem győző, egykor oly bűnös lovag vissza akar újra térni az elhagyott, kéjt kínáló Szerelemhegyre, a nagy, szemtelen, arcátlan kerítőhöz, Venus-hoz. Wolfram, a tiszta lovag, útját állja és kiejti előtte a megváltó nevet. „Bleib’ bei Elisabeth ! Maradj Erzsébetnél.“ És ott maradt: Erzsébet erősebb, mint Venus, sodróbb, csalo- gatóbb. Hála, megindultság tölti el szívemet, ha Máriára gondolok. A győzelmes embertípus ő, amint Isten kitervezte. „Gloria Izrael, honorificentia populi nostril“ Izrael dicsősége, népünk tisztessége a Szeplőtelen! Az Immaculata virágos oltára vissza-visszahúzza lelkemet, amikor túlságosan föléje hajol a mélységnek. „A bűn a lélek halála és a szívnek szégyene.“ Istentől elpártolt lelkem visszatér Hozzá, fiatalságosan drága Csillagához, Ideáljához. Gyönyörű arcát feledni nem tudom. Ha nem akarnék többé Hozzá visszatérni, ki kellene törölnöm életemből tiszta ifjúságom legemlékezetesebb örömeit, legboldogabb perceit. A szívemet kellene kitépnem! És ezt nem lehet. . .

A Szeplőtelen kultusza elvarázsolja a még le nem züllött lelket, ha van benne érzék a szépség iránt és tisztelet a fölséges élettel szemben. Mária csodálatos égi tünemény. Közelében „un secret enchentement me retenait dans le Royaume de Purete“. Úgy bájolja el a férfi lelkét, hogy ott tartja bűvös erővel a tisztaság napos országában. Mauriac szavaival fejezem ki gondolatomat, érzelmemet, melynek erejét veszi a szavak kopott köntöse. Végre odajut a