Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1932
18 földjét, fekvését, határait, alakját, felszínét, vizeit, politikai és gazdasági, népesedési, művelődési, stb. viszonyait ismertesse, de nem tárgyalhat más földrajzi fogalmakat is, amelyek ugyan fontosak lehetnek a földrajzi ismeretek szempontjából, de a célt tekintve a tanítást csak zavarják és többet ártanak, mint használnak, az eredményes tanítást pedig kétségessé teszik. Ezért nem helyeselhető, hogy ha Olaszország tanítása alkalmával pl. megengedjük, hogy a tanulók bármilyen okból, akár az annyira hangoztatott aktivitás okából is, a tárgyhoz szorosan nem tartozó dolgok iránt érdeklődjenek, amelyek csak eltérítőén hathatnak. A tanulók bevonása a közös munkába nem jelentheti azt, hogy, — mint némelyek követelik — minden tárgyat kapcsolatba hozzunk egymással és a földrajz tanításánál szóba kerülhessen pl. az iparos munkájának fontossága, a nyersanyagok feldolgozásának módjai, a kereskedelem, a pénz, az utak méretei, az őstermelés, a történelmi események, az árú elosztása, forgalomba hozatala, szállítási lehetősége, a hitel kérdése, a váltó, a termelési rendszerek, a gyáripar fejlődése, a találmányok alkalmazása, fizikai és számtani törvények, az idegenforgalom haszna és ezer más kérdés, amelyek a maguk helyén kétségtelen üdvösek, de így összegabalyítva határozottan káros hatást gyakorolnak. Ha földrajzot, vagy bármely más tárgyat tanítunk, akkor miden figyelmünket csak arra fordíthatjuk, hogy azt a részt ismertessük meg, amelyet ismertetni akarunk. A tanulók bevonása szükséges már azért is, mert sok olyan dolgot fogunk ismeret gyanánt készen találni, amelyet felhasználhatunk az ismeretlen fogalmak könnyebb befogadására és megrögzítésére. De éppen olyan fontos, hogy minden csapongó és tárgyhoz nem tartozó, tehát zavarólag ható kérdést távoltartsunk, amely célunk elérésétől eltéríthet. Éppen azért Horváth igazgatónk jó szolgálatot tett bemutató tanításával, mert megmutatta, hogy iskolánkban a munkaoktatás, vagy ha úgy akarjuk nevezni, a tanulók aktivitásának kihasználása, hogy az érdeklődés felkeltése mellett a tanított tárgynál ne passzív szereplőként viselkedjenek, nem új eszme, amelynek megvalósítására törekednünk kell, mert eddig is valamennyien iparkodtunk tanulóink korábbi ismereteire támaszkodva öntevékenységre buzdítani őket, hogy térképismereteikkel leolvasni, rajzokkal levázolni és megállapítani tudják azt, amit önerejükből tudnak. A tanár feladata csak az lehet, hogy a hiányos ismereteket kiegészítse, az eltérő viszonyokat ismertesse, de az is, hogy minden szerteágazó túlzást megakadályozzon, amelyek a kitűzött cél elérését megakadályozhatnák. Az újnak feltüntetett irány egyáltalában nem új, csak azok előtt, akik kényelmi szempontból nem tanítottak, csak előadtak és a tanulókban minden öntevékenységet elfojtottak. Aki eredményes munkát akar végezni, az csele- kedtet tanítványaival — megfelelő korlátozás mellett — és önmaga is dolgozik, mert csak így remélhet sikert. De óvakodni fog minden lelkiismeretes tanár, hogy hangzatos és talán tetszetős szavak kedvéért minden fáradságát kárba
