Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1932
12 Testet és lelket üdítő, amellett tanulságos kiránduláson vettek részt május 24-én Blau Henrik vezetése, Horváthné Slezák Mária, Jászai József és Pál Lajos osztályfőnökök felügyelete mellett iskolánk 1—III. osztályos tanulói is, akik Csonka-Magyarország két látványos ipartelepét: az ajkai üveghutát és a városlődi majolikagyárat tekintették meg. Derült és kellemesnek Ígérkezett a nap, midőn a hangos fiatalsággal megkezdtük htunkat az annyi szépséget nyújtó Bakony felé. Alig kétórás vonatozás után már a Somlyó kalapjának karimájánál szaladt a vaskocsi és a fiúk kíváncsian kérdezősködtek azon borzalmas erők után, amelyek ezen magányos hegyet kialakították. Még a megkopott Somlyó múltját idézgetjük, amikor vonatunk két hatalmas gyárkémény mellett megáll. Ajka! Üveggyár! Kíváncsian igyekszünk a nem mindennapi látványosság megtekintésére. Az udvarra állunk és már látjuk az olvasztó- és fúvóműhely kísérteties lámpáit: az izzó üvegmasszát röpködni a levegőben. S bent a hutában, mintha az alvilág titokzatos műhelyébe kerültünk volna. Lenyűgöző látvány ! 70—80 ember sürög-forog egy hatalmas köralakú emelvényen, melynek közepén az olvasztó-kemence izzó tömegével csodálatos képet nyújt. Az imbolygó fénypontok a fúvócső végére fogott izzó anyag, amelyből percek alatt kecses pezsgőspohár, söröskancsó, vagy virágváza formálódik ki. A munkások egyszerű magyar emberek, akik meglepő ügyességgel és boszorkányos gyorsasággal végzik munkájukat. A fiúk alig tudnak tovább menni, annyira leköti figyelmüket a szokatlan kép. Talán csak a vízben hirtelen lehűtött üvegcsepp téríti el figyelmüket egy-egy pillanatra, amit szorgalmasan adogat az egyik mosolygó munkás a nyújtogatott kezekbe. Igaz, nem sokat tudtak fiaink haza hozni belőlük, mert csodálkozva látták, hogy a különös üvegcsepp, már egy kicsi errő hatására is millió darabra törik. Végig kísértük az üvegárú születését a hutától kezdve a csomagolásig. A csiszolás, köszörülés, festés, mindmegannyi érdekes állomása az üvegárú kialakulásának. Jólesett hallani a gyárvezetőségnek azon kijelentését, hogy a telep teljes üzemmel dolgozik (kb. 300 munkás) és tekintélyes kivitelük is van. Pihenés és ebéd után a Kossuth-szobor és a „Hősök szobra“ elé vonultunk, ahol áhítattal énekeltük el a Himnuszt. Azután Városlődre mentünk gyalog, a Bakony dombsorai között. Milyen szép is a Bakony! Talán mi — magyarok — nem is igen tudjuk értékelni, mert — a mienk. Három órai séta után Városlődre érkeztünk, ahol a majolika- és kőedénygyárat tekintettük meg. Szives készséggel mutogatták meg az edénygyártás titkait és megbámultuk a munkásoknak tökéletes kézbiztonságát, amint az egyszer égetett edényre szinpompás virágcsoportot vagy mintákat festettek. Vásároltunk is pár emléktárgyat, amelyek bátran kiállják a versenyt bármely külföldi készítménnyel.
