Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1938
Isten, áldd meg a magyart! Száz éves múltra tekint vissza a sor, amikor Kölcsey Ferenc tollából kipattant ez a hazafias óda, a magyar nemzet imádsága. Sokszor szavalták, sokszor énekelték, sokszor muzsikálták azóta és hovatovább mindjobban vérébe megy át a nemzetnek. Az iskolásgyermektől az aggastyánig minden magyar imádságos ajakkal s áhitatos lélekkel zengi e sokat mondó sort: Isten, áldd meg a magyart! Ne vegye zokon tőlem senki, ha az idei értesítő első lapjain a Himnusz első soráról írok, hisz minden magyarnak szívében kell hogy legyen a magyar imádságnak minden üteme, ajkán annak a szövege. Ne legyen hát idegen fülünknek ez a hang: Isten, áldd meg a magyart! A múlt év jubileumi 900 éves fordulója visszavitt bennünket a nagy, szent király korába, oda, ahol a keresztény magyarság bölcsője ringott és ahol a pogány magyarság ereje megingott. Szent István volt az a nagy, apostoli király, aki múlttá tette a pogányságot a magyarok sorában, eltemette azt minden szokásával, a fehérló imádásával és feláldozásával együtt. A Hadúr helyett Isten szerepel az ajkakon, a régi pogányság helyét elfoglalja az új kereszténység, amelynek a jelvénye a kettős kereszt ott ragyog Szent István kezében s annak árnyékába tereli az ő nagy családját, a magyarságot. Róma támogatása mellett Szent István kardja és karja által lesz kereszténnyé a magyar. Ma is kemény faj a magyar, milyen lehetett akkor? Ha ma egy mesgyéért, egy határért, egy városért vért lehet ontani, parancsszóra gyilkolni, nem veheti rossz néven a történelem igazságszolgáltatása sem Szent Istvántól, ha az ellenkezőket megsemmisítette, bár mindannyiszor fájt lelkének, de olyan eszme és jövő érdekében, amely ma is áldásos és amely nélkül soha nem lett volna magyar a magyar, meg kellett tennie. Igazi történetünk Szent Istvánnal kezdődik, a keresztény magyarság állami, kulturált élete tőle indul. Messze van tőlünk, mégis közel, hiszen szelleme őrködik fölöttünk és erős jobbja itt van közöttünk. Félre most a kételkedéssel, a tagadás szelleme ne kísértsen egy magyart sem, amikor megkockáztatná kijelenteni: nem is Szent István keze a Szent Jobb! Az igazságot tagadni és támadni is szokták, de ez mit sem változtat annak absolut erején. Elég azt tudnunk, hogy mindig drága ereklyeként őrizte a nemzet s ameny- nyiben egy nagy király keze, annyiban nemzeti, amennyiben egy szent hitvalló keze, annyiban vallásos ereklye. Igaz magyar ne kezdje ki a hagyó
