Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1937
Ünnepi megemlékezés. Kilencszáz esztendő múlt el azóta, hogy a magyarok első szent királya meghalt. Kilencszáz év távlata sem homályosította el az örök magyar testben élő eszményét. Ez a kilencszáz esztendő nemcsak puszta történelmi elmúlás, nemcsak az évek kilencszáz egymásutánját jelentő időszak. Többet jelent az ünneplő magyarság számára. A szent Király nemcsak kilencszáz esztendővel ezelőtt élő történelmi valóság, cselekedetei nemcsak megtörtént események, alkotásai nemcsak — leginkább hírből ránkmaradt — történelmi emlékek. Szent István jelenig ható egyéniségével, országot szervező képességével, nemzeti életünket jövőre megalapozó és biztosító munkásságával az elmúlt évszázadok ellenére is élő valóság a magyarság számára. Ezt a jelenig ható, hosszú történelmi időt eleven emlékben átélő első magyar királyt ünnepli ebben az évben az ország. Ezért szent ez az első királyunk halálát követő kilencszázadik esztendő. Kell is, hogy szent legyen ez az év minden magyar, minden magyar földön élő, minden magyar hazánkkal kapcsolatban lévő ember számára. Legyen ez az ünneplés minden magyar ember számára hálás emlékezés az első királyra, aki hitet, országot és kultúrát adott népének. Sok-sok értékes, jó tulajdonsága van szent királyunknak és megemlékezhetnénk róla, mint eszményi emberről, szentről, magyarról, mint igazságos ítéletet hozó törvényhozóról, mint bölcs uralkodóról külön-külön is, hanem mellőzve ezeket, vizsgáljuk inkább, mennyiben nyilvánultak meg e jó tulajdonságok az országépítő Szent Istvánban. A magyar nép, ha a Kárpátok bércétől körülhatárolt föld előbbi lakóira gondolunk, nem állt valami nagyon biztató jövő előtt. Ami a harcos nép számát, erejét illeti, elődjeik éppen nem maradtak el mögöttük és voltak ezek között náluknál nagyobb harci sikereket megélő és több harcot sikeresen megharcoló népek Bár e népeknek csak múltja állt az új hazát foglaló magyarok előtt, ők mégis jövőt akartak és ezért a jövőért harcos kedvvel szálltak síkra, küzdöttek és aratták a fényesebbnél fényesebb győzelmeket. Pillanatnyilag úgy látszott, hogy az egész nyugat megrettent a magyarok harcos erejétől, akik gazdag zsákmánnyal terhelve tértek haza portyázásaikból. Az ellenség megfélemlítése — ha segít is a győzelem felé — messze van még
