Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1935

8 gon a legjobb anya, addig nem kell a család gyenge virágpalántáit félteni: Hogy a leánylélek az őt körülvevő tavaszt öntudatosan élvezhesse, hogy az élet apró eseményeiben tiszta örömöket találhasson, fel kell azokat önma­gában dolgoznia. Hisz igazi boldogságot végeredményben senki és semmi más nem adhat nekünk, csak tulajdon lelkünk. Micsoda különbség van a márciusi és júniusi virágágyak között, írja Foerster. Márciusban még nem látni mást, mint a megkapált és nem valami üdítő illatú földet, meg a csupasz, szürkészöld tövet. Nyár közepén pedig ott áll a pompás virágbaborult rózsafa, amelynek illata betölti az egész kertet. Vájjon gondoltatok-e már arra ti leányok, hogy micsoda nagyszerű bűvész egy ilyen rózsatő, hogy a szemétből rózsát tud csinálni ? Sötét, piszkos föld­ből úgy tudja kiszívni a nedveket, hogy színekké, illatokká válnak. Vagy néz­zétek a kis ibolyát. Honnan ez az édes illat és a mélységes szín ? A szürke földből. Minden növény egy-egy varázsló műhely, amelyben a földből virágo­kat varázsolnak ! Leányok, a ti lelketek is legyen ilyen átalakító, varázsló műhely. Min­den, ami ér benneteket, alakítsátok át édes illatú virággá és ne kerüljön min­den kellemetlenség, minden fájdalom és szomorúság azonnal és feldolgozás nélkül az arcotokra. Ha széppé, kellemessé akarjátok tenni az életet, a maga­tokét is, meg azokét is, akikkel együtt éltek és dolgoztok, ha sok tiszta örö­möt akartok élvezni, tanuljátok meg ezt az átváltoztató munkát. Elképzellek téged, amikor nagyon megbántottak. Ha az indulat szavát követnéd, nyomban úgy összeráncolnád homlokodat, hogy gyufát lehetne rajta gyújtani és olyan arcot vágnál, hogy mindenkit nagyon megijesztenél, sőt olya­nokat mondanál, hogy... no. — De te e sértést gyorsan beviszed lelked va­rázsműhelyébe és ott így próbálod e kellemetlenséget az igazi boldogság ró­zsájává alakítani: Megsértettek. Rosszul esett. Mintha kővel dobtak volna meg. De a jó Isten nem megtorlást, hanem megbocsátást követel. Azért sem muta- tatom ki haragomat! Kenyérrel dobom vissza! A legszeretetreméltóbb leszek vele szemben ! Egy sértés csak nem veszi el lelkem nyugalmát. Embertársadat szomorúnak látod. Észreveszed arcáról, hogy szenved. Sok­szor oly részvétlenül elmész mellette. E barátságtalan ridegséget alakítsd át résztvevő szeretetté. Szeretetet sugározni, ez az igazi boldogság! Legyen hozzá egy jóságos bíztató szavad, egy barátságos, együttérző kézszorításod. Nagy örömforrás a munka. A jól végzett munka örömöt szerez. Meg­elégedett leszel, valahányszor becsületesen dolgoztál. Ha a kedvetlenség, lus­taság venne rajtad erőt, cipeld le gyorsan lelked varázsműhelyébe, ott rázd le magadról és mondd : Hej, azért sem fogsz ki rajtam te csúnya lustaság! És dalolj egyet, azután folytasd új erővel a munkát, ahol abbanhagytad. Ha ilyenkor nem hiúságból hanem kutató szemekkel néznél a tükörbe, észrevennél arcodon egy titokzatos ragyogó fénysugarat, a boldogság fény­

Next

/
Oldalképek
Tartalom