Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1935
Emlékezés n v' I' in. tiVi"—M———m A Dr. Chengeri Pap Elemérné Jakubovich Marianneról. „Az emlékezet az egyedüli Paradicsom, amelyből soha ki nem űzethetünk“ — mondja a költő. Hogy mennyi igazság van a költő e néhány szavában, csak akkor érezzük, mikor bánatában hozzámenekül megszomorodott lelkünk. Szinte menedéket nyújt egy kedves emlékű múlt, melyről emlékezve megenyhül a szomorú jelen, a bánatos valóság. Az én lelkem is, mely ez iskolának 32 évig vezetője volt, e pillanatokban az emlékezés Édenkertjét járja, megemlékezve e sorok élén álló névnek viselőjéről, ki szintén visszavezet engem a kedves emlékű múltba, az ifjúság korszakának munkás, boldog idejébe. Ez a név, bár a múlté már, az emlékezet útján felidézi előttem egy fiatal leány alakját, ki telve ifjúi lelkesedéssel és munkakedvvel, foglalja el iskolánknál új állását, hogy velem és a többi mellettem lévő munkatársammal együtt Ö is teljesíthesse a gyermeklélek nevelésének nagyfontosságú és nehéz munkáját. Jakubovich Marianne pályája kezdetén, az 1894. évben került iskolánkhoz, mint a tanártestület legfiatalabb tagja, amikor mind az igazgató, mind a kevés számú tanártestület óratöbblettel dolgozott. E körülményt az igazgató felterjesztette, a nm. Miniszter Úr kérését meghallgatta és ennek alapján az iskolánál egy új, a nyelv- és történettudományi szakcsoportból állást szervezett, mely állásra őt Győrből, hol egy beteg tanerőt helyettesített, áthelyezte a pápai állami polgári leányiskolához. Minthogy ő a tornatanításra is képesítve volt, e tárgyat is átvette, így az iskolában a torna rendszeres tanítása az ő működési idejétől veszi kezdetét. Működése az iskolánál nem tartott hosszú ideig, csak 1894-től 1900-ig, mert a lelkesedéssel végzett tanítói munkáját 6 évi működés után felcserélte a nő természetes hivatásával. Férjét követte a fővárosba, hvgy ott szintén lelke legyen egy szűkebb körű áldozatos munkának, segítője nagy rokonságú családjának. A rövid idő alatt, mit az iskolánál töltött, derűs, vidám kedélyű egyénisége kedves emléket hagyott mind a tanártestület, mind növendékei között. Az iskolánk derék, lelkes és lelkiismeretes munkása, tanártársainak f
