Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1935
24 után továbbképző tanfolyamokon erkölcsös nevelést és oly irányú szakképzést nyerne, melyet a jövendő családi otthonában hasznosíthatna. Itt'a főzésre, varrásra, kertészkedésre, a házi gazdálkodás fontosabb ágaira gondolok, de az erkölcsös nevelést is hangoztatom, mert végeredményben nem azon fordul meg a családi élet boldogsága, hogy mit tud az asszony, hanem hogyan él és hogyan neveli gyermekeit. Ily irányú iskolákban többet tartózkodhatik levegőn, okos testi munkával szervezete egészségesen fejlődik. És mily fontos a testi egészség az anyánál! Ma azonban, amikor a világnyomor két embertípust alakított ki, a munkanélküli férfit és a dolgozó nőt, a szülő kénytelen leányát valami kereseti pályára előkészíteni, hogy kenyeret adjon a kezébe. A férjhezmenési lehetőség ma kisebb lett. A férfiak bármilyen állásban vannak, szerény fizetésű emberek, akik okosan csak abban az esetben gondolhatnak nősülésre ha számíthatnak feleségük jövedelmére vagy keresetére. A nőnek tehát ma kereseti pálya nélkül a iérjhezmenés csak ritkán biztosít exisztenciát. A legtöbbször tovább dolgozni kénytelen úgy mint azelőtt, hiszen sokszor a férfi és a nő együttes keresete sem elég a család fenntartásához. A társadalomban mozgalom indult, hogy a nőt visszavigyék a családba és hogy a férfiak elfoglalhassák az őket megillető állásokat. A nők csak ott maradhatnak majd, ahol nem mint pótférfiak állanak, hanem éppen azért, mert nők, munkájukban nem pótolhatók férfiakkal. Ezt a pályaválasztásnál szem előtt kell tartani. — Amint van különleges női természet és lelkűiét, ép úgy van női munkakör is. A nő nem vállalhat mindenfajta munkát annak veszélye nélkül, hogy elveszíti legértékesebb zománcát, a nőiességet. A nő munkakörét maga az Úristen jelölte meg, amikor őt a családi otthonba rendelte. Egyébként az élet is bebizonyította, hogy olyan pályák, amelyek nem állnak kapcsolatban az élet adásával, megőrzésével, fejlesztésével, tökéletesítésével, tehát valamiképen az anyai hivatással, azok nem elégítik ki a nő lelkét. A női természetnek megfelelő okleveles pályák közül a leányok leginkább az óvónői, tanítónői és tanárnői pályákat szeretik. Ezek azonban ma túlzsúfoltak és kevés remény van az elhelyezkedésre, hisz hétezer okleveles tanító és tanítónő lesi már évek óta, hogy mikor jut álláshoz. Ma tehát a leányok okosabban teszik, ha olyan pályát választanak, amelyen könnyebben jutnak munkához és keresethez. Itt elsősorban a nőipariskola jöhet számításba, ahol a kézimunkában, varrás- és szabászatban nyernek szakképzést. A mai nehéz idők leghasznosabb iskolatípusa ez, mert itt a fiatal leány olyan iparágban nyer kiképzést, amely a leghamarabb ad kenyeret a kezébe és amit kereset nélkül is mindig tud hasznosítani. A leányt minden esetben neveljük családanyának, még ha kereseti állást kap is, mert hisz a leányok 70-80 százaléka mégis csak révbe jut és az emberiség elsősorban jó családanyákat vár tőlük. Az igazgató az előadó orvos uraknak e helyen is köszönetét mond az
