Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1934
12 fokozottabb mértékét, teljesítse kötelességét komolyan. A tanulásban is legyenek köt3lességtudók. Tanuljanak lelkiismeretesen, mert hiszen nem az iskolának, hanem maguknak tanulnak. Szó volt a reményről és reményvesztettségről. Remény nélkül nem élhetünk, a reménység az ember éltető ereje, a reményvesztettség csökkenti a munkakedvet. Sokszor van szüksége a serdülő gyermeknek tanácsra s nem tudja, kihez forduljon, azért erre is rátértünk. Ma a szülő nem tud tanácsot adni gyermekének, forduljon az mindig bizalommal osztályfőnökéhez, ki mindenben segítségére van növendékének. Karácsony előtt szó volt a jótékonyságról s arról, hogyan segítsünk a szegényeken. Március 15-ével kapcsolatban ismertettem az 1848.-iki eseményeket, nemzetünk elnyomatását és a kiegyezést. Megemlékeztünk az országos eseményekről s a fontosabb dolgokról házi dolgozatot készítettek a tanulók. Foglalkoztunk egészségtani kérdésekkel is : Mit tegyünk és mit kerüljünk egészségünk érdekében. A tisztaság fontossága. Ismertettem a kórházak célját és fontosságát. Az utolsó órán beszélgettünk arról, hogyan lehet jól és kellemesen e'tölteni a szünidőt. A tanulók kéthetenkint könyvtári könyvet kaptak, az olvasottakat el is mondták. Osztályfőnöki órán a tanulók közvetlenebbek, elmondják örömüket, bánatukat. A tanár jobban megismerheti és irányíthatja növendékeit. A III. osztályban az ez évi osztályfőnöki órákon igyekeztünk az élet nap-nap után felbukkanó gyakorlati kérdéseiben már az I. és II. osztályokban nyújtott ismeretek kibővítése mellett elméleti és lélektani kérdésekkel is foglalkozni. A gyakorlati kérdések megbeszélése során szó esett: az iskolai, otthoni és utcai viselkedésről, a vendégeskedésről, a társaságban való magatartásról, a karácsonyi és húsvéti szünidőkben való foglalatosságról, a tanórákon való figyelésről, az értelmes tanulásról, a kötelességteljesítésről, a tisztaságról és rendszeretetről és a takarékosságról. A továbbit kban célunk volt a gyermekek értelmének fejlesztése mellett lelkületűkre hatni, azt finomítani, minél alkalmasabbá tenni örök értékű lelki kincsek befogadására, amelyek birtokában erőt nyernek tanulóink későbbi életük feladatainak betöltésére. Beszélgettünk az önfegyelmezésről, továbbá „Sok beszédnek sok az alja" és „Nyelv a vádlottak padján" címmel foglalkoztunk a nyelvünkkel elkövethető hibákkal és azok mikénti jóvátételével. Szó esett „Az élet apró hőstettei“ címen a női lélek áldozatos cselekedeteiről és a legkisebbnek látszó feladatoknak is lelkiismeretes betöltéséről. „Munkásság az élet sója" címen tárgyaltuk a munkásélet okozta örömet és az alkotás felemelő érzését.
