Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1932

4

Ezekből fejlődött ki az 1840—41-i évben az ifjúsági képzőtársaság. A lelkes ifjak és derék tanárelnökük távolról se sejtették, hogy alapvető munkájukat rövidesen milyen nem várt siker fogja koronázni. Hogy majd jelentkeznek olyan tagtársak, akik nevüket nemcsak az érdemkönyvbe, de az irodalomtörténetbe, sőt a világirodalomba is be fogják írni.

A két tagtárs közül az egyik »törékeny, gyenge termetű, ábrándos kékszemű ifjú« volt. A neve Ásvai Jókai Móric. A másik »az országi nagy részét bebarangolt villogószemű obsitos katona«: Petőfi Sándor.

Petőfit hosszas küzdelmek és a katonaság irtózatos nyomora után Pápán baráti karok fogadták, Jókai és Orlay szállásukat osztották meg vele. Itt aratta Petőfi első sikereit. Petőfi 1842-ben így ír a képzőtársaságról: »Pozsonyból Pápára mentem. Itt némileg csillámlani kezd szerencsecsillagom«. »Édes örömmel függök képzőtársaságunk növekedésén — és az valóban növekszik is.«

És rendkívüli öröme Petőfinek akkor volt, mikor »Borozó« c. költeményét az országos hírű szerkesztők az Athenaeum c. szépirodalmi lapban kiadták. Rövidesen pedig ezután három költeménye kapott dicséretet és az Érdemkönvyben megörökítették azokat. Ugyanakkor ő »Ólmos botok« című humoros költeménye előadásáért Esterházy hercegtől jutalmul három aranyat kapott. Ekkor Ízlelte meg Petőfi először a dicsőség mámorát.

És amint Lampérth Géza »Két halhatatlan pápai diák« című gyönyörű prológusában mondja:

„E muzsás város volt, hol csoda módon Egymásra örökre rátaláltatok.

Ez Alma Mater, ki lelke sugallmával Először rebbenté költő-szárnyatok.

E csöndes város, hol a viharvert vándor Rögös útján végre megpihenhetett.

Ez ős-iskola, két szomjas ifjú lélek Hol kútfőt talált — tudást és ihletet!“

Jókai is hosszú, dicsőséges pályáján mindig hálás szeretettel gondolt vissza a pápai képzőtársaságra. Pályadíjakkal támogatta aztf. A híres »sárga csikókkal«. »Jókai« aranyakkal. És meleg szívvel mondta: »Áldott legyen a láng, mely utamra világított és amely arra rávezetett«. A kegyelet ugyanezeket a szavakat véste mellszobrának talapzatára is. Petőfi és Jókai már a következő évben elhagyták Pápát, első sikereik színhelyét, hogy a magyar művelődés és irodalom könyvébe még fényesebb lapokat írjanak... És hála izzó lángolású munkásságuknak;, mindegyikük »nagyra inőtt, hogy magyarságával szebbé és nagyobbá tegye a hazát!«