Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1928
6 lansága is. És melyik édes anya nem akarná, hogy gyermeke a társadalom hasznos és egyben megbecsült tagja is legyen? Azért az első lépések a legnehezebbek a nevelés terén is, mert azt követelik az édes anyától, hogy ügyeljen minden tettére, szavára, lépésére, hogy serdülő gyermekének igazi mintaképe legyen. A kis leány mindenben utánozza az édes anyját, a jóban is, a rosszban is. Beszéd közben ugyanazokat a kifejezéseket használja, arcmozdulata, kézlegyintése, modora, gondolkozásmódja stb. szakasztott édes anyjáé. Rossz szokásait is épen úgy átveszi, melyekről később alig lehet leszoktatni. Ismertem egy édes anyát, aki minden tekintetben kifogástalan, okos, gyermekeit igazán szerető, jó teremtés volt, de szavajárása az, hogy: »Az Isten verjen meg«. Napjában többször is odaröpítette a nagyjelentőségű mondatot gyermekei fejéhez, minden csekélységért. Egyszer a legkisebb gyermek keresztapja meglátogatta a családot. Ebédhez bevitték a gyermeket is. A keresztapa felemelte borospoharát, egy gyüszűnyit öntött a borból a gyermek poharába és azt mondta: »No kicsikém, kocints velem te is. A gyermek csak néz-néz, nem tudja mit jelent koccintani. Mosolyogva fordul édes anyjához és kérdezi: »Mit szoktak ilyenkor mondani?« A keresztapa megelőzi az anyát, segíteni akar és megkezdi a jól ismert mondatot: »Isten! — »verje meg« — vágja rá örömmel a gyermek, mert azt hitte ez az, amit annyiszor hallott az édes anyjától. »Nem jól mondtad kedves — szól megütődve a keresztapa. Ilyenkor azt kell mondani: Isten éltesse«. Mire gyermeki nyíltsággal felel a kis lány: »Pedig anyuka úgy szokott koccintgatni« ... Gondja legyen az édes anyának arra, hogy gyermekei mindig körülötte legyenek. Már zsenge korukban beléjük kell nevelni azt az aranyközmondást, hogy: »Mindenütt jó, de legjobb otthon«. Az anyától tanulja meg a gyermek a családi életet szeretni. Ebben a szóban »család«, benne van mindaz, ami az embert emberré teszi, ami bennünk szép és jó, minden, ami szeretetünkre és becsülésünkre érdemes. A család, az Isten virágos kertje, innen viszi a serdülő gyermek a legszebb erényeket jövendő életébe. Itt tanulja meg először azt is, hogy mi az élet, mert a gyermek együtt örül a szülőkkel, ha van örülnivalójuk, és együtt szenvedi meg velük az élet nehézségei által okozott gondot, keserűséget és bánatot.
