Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1928
9 Az édes anya dolgos két keze megtanítja a gyermeket munkaszeretetre, tisztaságra, rendre és kötelességtudásra. A gyermekekkel már kiskorukban kell a munkát megszerettetni a játékkal kapcsolatban. A gyermekjátékok rendbentar- tása, megtisztítása, kijavítása már maga is munka. Ezt a játékból folytatott munkát váltja fel a komoly életben az igazi munka, — küzdés a mindennapi kenyérért. Bele kell nevelni a gyermekbe, hogy dolgozni mindenkinek kell, még annak is, aki anyagi jólétben él, hogy embertársai becsülését kiérdemelje. A dologtalan ember megvetésre méltó, Az édes anya apródonként fogja be leányát a komoly munkába — természetesen erejének megfelelő munkakört kell neki adni. A jól végzett munka után ne fukarkodjék a dicsérettel, mert ez a legolcsóbb és legtöbbetérő jutalom, amit gyermekének adhat. Minden jóérzésü gyermek büszke arra, ha édes anyja hasznát veheti, vagy már fel tudja őt váltani kisebb háziteendők elvégzésében. A tisztaság szeretete a rendszeretet, a jó munka kiegészítő része és magától jön rá a leány. Ahol az édes anya mindig jó példával jár elől, ott nem is kell munkára serkenteni a gyermekeket, maguktól fognak neki segíteni, hogy megköny- nyítsék életét. Befejezésül hadd szóljunk még néhány szót a környezet hatásáról. A gyermek lelke puha, mint a viasz, amit oda a szép, a jó, a nemes bevésett, az örök időkre ott marad. De ott marad a rossznak a nyoma is, kitörülhetetlenül, örökre. A jó példa a legszebb eredménnyel dolgozó nevelő!
