Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1926

9

Vendéget találtunk a tanyán. A bencésrend egy kiváló növénytan tudós tanárát, aki szeretettel magyarázta növendékeinknek a völgyben található páfrányfajokat. Kis leányaink meg csinos tornagyakorlatokkal, dallal és játékkal mulattatták kedves kisérőinket.

Közben megfőtt a gulyás, körülülttik az asztalokat. A nemes- lelkű háziasszonynak és tanárvezetőnknek gondossága az otthon vendégszeretetének bőségét árasztotta a jóétvágyú gyermekekre. Délután még sokat nótáztak, szólítgattuk a kakukot és szedtük a színes virágokat, mert közeledett az indulás és jól esett kívül is díszíteni magunkat, mikor oly szép ünnepet ült a lelkünk. Kimondatlanul is éreztük, hogy templomban voltunk, s szivünkben magasztaltuk a természet alkotóját. Jobbak is voltunk és közelebb is jutottunk egymáshoz: szerettük a földünket, megmaradt hazánk e kis ismeretlen darabját s daloltunk az erdőnek Nagy-Magyar- országról. Ezután elindultunk, nehány lejtőt szaladtunk lefelé s Kajáron voltunk újra. Karjainkon sok rózsával, a szeretet virágaival, szivünkben hálával búcsúztunk a jó ismerősöktől. Hangos kocsisor vágtatott Gyömörére az esti vonathoz; a sok kis kéz alig győzött búcsút inteni a maradozó vetéseknek, akácoknak, gémeskutaknak.

Gyömöréről szépségekben megfürdött szivek érkeztek a pápai állomásra, s igen jókedvű ajkak kiáltozták, mikor a vonat lassított: Itthon vagyunk ! Itt van az igazgató önagysága! ugdrt oiga.

Kirándulásunk Sümegen, Tapolcán, Balatonfüreden át Veszprémbe. IV. osztályunk növendékei Ligárt Olga osztályfőnök és Filipi Józsa tanárnők vezetésével, június 12.-én kora reggel, amikor még azt sem lehetett látni, hogy az égnek melyik táján kel fel a nap, indultak el két napos kirándulásukra. Napkeltekor a cell- dömölki templomtornyát láttuk meg és iskola-időre már a sümegi vár falának magasságát méregettük a fújtató vonat ablakából.

Örültünk a Somlónak is, mikor láttuk, megkeseregtük a Ság pusztulását, a Bakony láncán büszkélkedtünk, de Sümeg vára más érzéseket keltett bennünk: vonzott magához. Az állomásról sietős lépésekkel igyekeztünk a városba, amely fölött ott állott őrt a vár. Mikor a testvérintézet előzékeny igazgatója, Cserny Mária engedel- mével az intézetben letettük holminkat, siettünk a templomba, hogy a jó Istenhez fordulhassunk örömünkkel, hálánkkal azért a szép két napért, amely elé várakozva tekintettünk. Innen az igazgatónő készségesen felajánlott kíséretében a város nevezetességeinek megtekintésére indultunk. Az ő felkérésére Beöthy István apátplebános úrnak hittől, szeretettől áthatott szavain keresztül csodálhattuk az