Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1921

Az iskola gyásza.

Sült József f

A folyó tanév iskolánkra vonatkozólag szomorú eseménnyel kezdődött. Gondnokságunk kedves, mindenki által tisztelt elnökét: Sült Józsefet vesztette el. Szeptember első napjaiban, alig kezdtük meg az év új munkáját, máris fájó érzéssel álltuk körül ravatalát, temetve benne a megértő, lelkes, minden szép és jő iránt lelkesülő embert, kinek köztisztelettől környezett alakja ma is élénken emlékezetünkben van, hiszen oly hirtelen vette magához az Ur, hogy szinte azt hisszük, hogy csak elhagyta a várost és ismét visszatér közénk barátságos, szívélyes, kedves egyéniségével.

Munkás életét szinte megakasztotta a hirtelen elmúlás, mert oly erőben, szellemileg és testileg lepte meg, mintha meg akarta volna kimélni az elöregedés fájdalmas gyengeségeitől, fogyatkozásaitól. Igaz érzéssel fájlaljuk el- vesztét és emlékét kegyelettel megőrizzük.

Okolicsányi Erzsébet f

Másik halottunk a mi kedves társunk: Okolicsányi Erzsébet, rajztanárnőnk volt. Müvészlélekkel megáldott egyéniség, aki ambícióval fogott hozzá munkájához, hogy kifejlessze a gyermekietekben a művészet iránti szerete- tet, megértést. Kedves egyéniség, a gyermekek iránti szeretet s a tehetségnek istápolása vezette munkájában. Csak két évet tölthetett iskolánknál. Somorjáról, a tőlünk elveszett magyar területről, tehát mint beosztott tanerő jutott iskolánkhoz, amikor is egyúttal otthonába térhetett vissza. Lelkesült, müvésztehetség volt; sok akarattal, szép tervekkel indult meg pályáján, szinte kikutathatatlan a Gondviselés akarata, hogy éppen egy ily értéket kapcsol ki a földi munkakörből. Fájón emlékezünk fiatal élete megszűnéséről, melyet sok szenvedés árán kellett Teremtöjé- nek visszaadnia. Szomorú elmúlása fájó emlékként borong az iskola ez évének történetén. Áldott legyen emléke!