Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1915
4 A mi Kárpátjaink voltak az oroszok felöl elzáró és védő kapui nemcsak hazánknak, hanem a Monarchiának, sőt a mi hatalmas szövetségesünknek, Németországnak is. Mert ha ez a túlnyomó erő meghódíthatta volna Kárpátjainkat, Pestnek, Bécsnek, Berlinnek is veszedelme lett volna egyaránt. Kétszer próbálta meg erejét az orosz a mi védőbástyánk előtt. A szeptemberi első betörés csak látogatásnak bizonyult, mert rövid idő alatt visszaüztük a betörőket. Ez a meglepetésszerü betörés előjátéka volt úgyszólván a második, igazi, tervszerű támadásnak. Niko- lajevics nagyherceg, az oroszok fővezére, milliós sereget indít újra Kárpátjaink felé, hisz karácsonyra Budapesten, új-évre Bécsben akart lenni. Át akarta törni harcosaink vonalát. Katonáink ezer veszély között, a sziklás, erdős oldalakon, a Dukla-hágóban várják ércfalként a közeledő oroszokat. Nagy segítségükre vannak az uttalan erdők, honnan nehéz az előretörés, a hágók el-elkeskenyedö útjai, fordulatai, mert itt könnyebb a gátvetés, az eltorlaszolás. De a túlerőben levő ellenség folyton támad, azonban a magyar állja rendíthetetlenül. Az ellenség mindig több lesz, 15-soros oszlopban nyomul egymás után, kik folyton tolják, nyomják kevesebb számú katonáinkat visszafelé. E rettentő tömeg nyomása folytán kénytelenek voltak harcosaink beljebb visszanyomulni, huzva mintegy maga után az ellenséget. Így jutottak az oroszok be a mi erdős Kárpátjainknál egy keskeny területre, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg és Máramaros, megye vidékén. Itt akartak aláereszkedni a völgyek felé. A veszély nagy volt, de Isten közel s nem hiába nyertük tőle ezt a természetes védőbástyát; itt teljesítik hőseinkkel együtt a Kárpátok nagy hivatásukat. A sziklák, a rengeteg erdők megnehezítették az orosz tömeg előrehaladását, s katonáinknak ez öntött lelkűkbe erőt, reményt, hogy fel tudták elöhaladásukban tartani a túlnyomó erőt, inig egy nagy terv meg nem
