Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1909
17 Széchenyi emlékezete. Ma ütvén éve meghalt egy ember, akit Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak nevezett. Akit e név a szó legnemesebb értelmében megillet, mert ö nemcsak a lelkesítő szóval szolgálta hazáját, hanem amit hirdetett, azt tetteivel be is bizonyította, úgy, hogy amidőn hazánk a fájdalmas önvédelmi harcot követő elnyomás idejét átélve, újra munkához foghatott, e nagy ember, ez önzetlen hazafi, e körüllekintö, jövőbe látó lélek irányát követhette, és ennek szellemében, ennek ránk hagyott intézkedései alapján indíthatta meg nemzetének erősödésére irányuló új munkáját. Széchenyi elve ez volt: gazdaggá, erőssé tenni nemzetét az ipar, kereskedelem és gazdasági téren, hogy ez úton érhessünk el nemzeti életünk önállóságához. Amikor ö ezeket az elveket hirdette, iparunk, kereskedelmünk fejletlen volt, nemzetünk elnyomott, azon veszélytől fenyegetve, hogy idegen ország tartománya legyen. És erre legjobb eszköz volt elszegényítése szellemileg, anyagilag. Fel kellett tehát a fásult, elnyomott nemzetet rázni kábult- ságából, tudatlanságából, felébreszteni öntudatát, önbizalmat kelteni benne az előrehaladás lehetőségében. Erre vállalkozott Széchenyi István gróf. Első lépése magasztos utján : a tudomány és társadalom érdekében történt; megalkotja a Nemzeti Kaszinót, hogy a nemzet nagyjai háboríthatallanúl tanácskozhassanak a haza megmentésén; hogy nemzetünk elnyomott szellemi életéi munkára serkenthesse, nagy áldozatkészséggel megalapítója lesz az ország első tudományos intézetének, az Akadémiának, hogy alkalmat nyújtson nemzeti nyelvünk, irodalmunk fejlesztésére, s a tudományokkal való foglalkozásra. 60 ezer forintot, egy évi jövedelmét ajánlotta fel az intézet létesítésének céljaira. Hogy Pest 2
