Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1905

6

II. A francia nyelv tanításának módszere.

Az idegen nyelvtanítás a 16. század közepéig kizárólagosan a klasszikus nyelvek tanítására szorítkozott. Németország volt az első, hol az iskolákban a modern nyelvek tanítását megkezdték; de a módszer itt még nagyon kezdetleges volt; száraz szótanulásból, declinátiók és con- jugátiókból és rövid mondatok fordításából állott. A 16. század végén Ratich Farkas indítványára oly iskolákat állítottak fel, melyekben a görög nyelv helyett a francia- s később az angol nyelvet tették kőtelezővé. A francia nyelv tanítására Ratichius új s annyira javított módszert hozott be, amelynél jobbat a jelen századig nem tudtak felmutatni.

Ezen módszer szerint a tanító a növendékek előtt valamely olvasmánynak egy részét olvasta el kétszer, háromszor, hogy fülüket hozzászoktassa a kiejtéshez. Azután elolvastatta azt, előbb a jobb, majd a gyengébb növendékekkel, folyton javítva a kiejtési hibákat. Ha már hiba nélkül olvasták, lefordította nekik az olvasmány tartalmát, de még az egyes szavak értelmét nem magyarázta. Csak mikor már a növendékek bírták a szöveget szabad fordításban, következett a szószerinti fordítás, amelyhez a szavak nyelvtani magyarázata is járult. Ezután a már ismert szavakkal rövid mondatokban reprodukálták az olvasmányt, majd Írásbeli dolgozatúl tollba mondta a tanító a szöveget.

Egyetlen lényegesebb hibája e módszernek az volt, hogy az olvasmányok túlhosszuak s nehezek voltak, s nem feleltek meg a növendékek értelmi képességének. A 18. században egy új könyv jelent meg a Meidinger módszerével, mely a Ratichiusénak messze mögötte áll. Az egész könyv nem áll egyébből, mint betanulandó szócsoportokból, nyelvtani szabályok felhalmozásából s értel-