Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1903
8 egész nemzetéi, ők a miénk is, joga van azt magáénak nevezni a haza polgárai közül a legnagyobbtól a legkisebbig, a leggazdagabbtól a legszegényebbig. Mert azok nem magukért, sem saját családjukért, de mindnyájunkért dolgoztak, küzdöttek és szenvedtek. És akik egy nemzetet szeretve, annak boldogságán fáradoztak, cserébe kapják a nemzet szeretetét. A mai nap tehát olyan nap, amelyen egy nemzet, a magyar nemzet nyilvánítja szeretetét a kegyeletes emlékezés utján, jelezve azt, hogy nincsenek feledve azok, kik egy nemzetnek hű fiai voltak és munkás életüket a hazának szentelték. Árpád apánk nem magát, de egész faját szerette, midőn vérét ontotta a hazaszerzésben. Szent István szerető szive népe boldogságán dolgozott, mikor hősies harczokban megtörte a pogányság erejét. IV. Béla megtört, fájó lelkének nemzete iránti sze- retete adott erőt, hogy fáradságot nem ismerő munkájával uj életre buzdította a csüggedő magyart. Nagy Hunyadynk erős karját népének erős szeretető aczélozta meg, hogy vérét hullatva, megtörhesse a nemzetére nehezülő török rabság igáját. Hazánk egyik legnagyobb fiát, a hős Rákóczi Ferenczet csak a legigazabb nemzeti szeretet vihette arra, hogy boldogságát, vagyonát, szabadságát áldozza e hazáért és annak minden gyermekéért. Az aradi nemzeti szentek, az a 13, hazájuk és nemzetük iránti mély szeretetből szenvedték a vértanú halált. Legyen áldott örökre emlékük. Végig tekintve az említett nagy alakokon, fájdalmában is büszke lehet a magyar, hogy ily hazafiakkal áldotta meg a gondviselés. De ne gondolják azt kis növendékeim, hogy csak azok a nemzetnek nagy fiai, csak azok tesznek a hazának
