Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1900
20 Az időszerű s általános jellegű leánynevelést nem is a köztudat, közönség, egyesület, annál kevésbbé az állam, hanem magánosok kezdték; persze külföldi minta-, mód- és szellemben a városokban és népesb helyeken. A kezdeményezés nehéz, úttörő munkáját el kell ismernünk a magánosoktól, mert nem csekély bátorság s anyagi feláldozás kellett az ilyen vállalathoz, amely dús kenyeret, fényes ellátást soha sem nyújtott, most sem nyújt, de féltékenykedő befolyást eleget. A 32 évvel ezelőtt keletkezett 1868. évi 38. népokt. törvénynek a felsőbb leányiskolákra vonatkozó rendelkezése még sokáig papiroson maradt volna, hogyha a magán tanintézetek tulajdonosai részint önkényt, részint az akkori első tanfelügyelők által indíttatva törvényszerűen nem szervezték volna felsőbb leánytan- és nevelő- intézeteiket. Hozzájárult azonban egy fontos, hathatós körülmény a felsőbb fokú leánynevelés megalapításához, t. i. az állami tanitónőképezdék intézménye, mely azonnal életbe lépett. Daczára annak, hogy a törvény 108. szakasza a tanitónőképezdébe való Felvételt nemcsak a felsőbb vagyis polgári iskolai végzettséghez, hanem még külön felvételi vizsgálathoz is kötötte, tehát tetemesen megnehezítette a leányifjuságnak a képezdébe való felvételt: mégis a tanitónőképezdébe való törekvés oly nagy mérvet öltött, hogy a közoktatásügyi kormány kénytelennek érezte magát még a 80-as években annak kijelentésére, hogy a a tanitónőképezde nem magasb kimivelést nyújtó intézete a leányifjuságnak, hanem szaktanintézet, mely a tanitónői pályára minősit. Most tehát már nem volt elégséges, de nem is tanácsos az eddigi közegekre hagyni a felsőbb leány- tanitást és nevelést, hanem első sorban az iskolák felállítására kötelezhető polgári községek kényszerültek polgári leányiskolák felállítására, később több vagy kevesebb állami segélylyel ezekből lettek állami polgári leány-
