Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1900

12

A nemzet életerejét dicsérve Mely fennen állsz, hatalmas iskola,

Új ezredévünk tündöklő díszére O légy a tudománynak temploma!

Áldott legyen, ki szentélyed lakója,

Áldott ki első pártfogód vala,

S ki fenntart, éltet, csarnokod megóvja,

Ezerszer áldott a magyar haza !

Múlt és Jelen.

Élőképpel kisért allegorikus jelenet az iskola elhunyt és élő elnökeinek

arczképei előtt.

Személyek:

Klió. Kegyelet. Hála. Angyalok.

Emlékezet. Hódolat. Géniuszok.

KU6.

(Komoly fenséggel.)

Előttem az érczlap, kezemben a véső.

Ti, Idők kísérői! elém járultatok, hogy megörökítsem azt, mit szivetek érez.

(Emlékezet felé fordulva.)

Szemed merengő, arczod lelkesült. Szólj, hol jártál messze utadon ?

(Emlékezet, Kegyelet, Hódolat, Hála egymásután beszélnek, mialatt Klió időnként érczlapjára vésőjével betűket karczol.)

Emlékezet.

(Merengve, majd lelkesülten.)

Légy üdvözölve idők megörökitője Klió! és halld, mit számodra szivem elregél!

Bolyongva jártam az emlékek letarolt mezején, sárgult levelek zizegtek lábaim alatt, regéltek letűnt időkről, nemes törekvésről, küzdelmes munkáról.

Figyelve hajoltam a levelek fölé, mig egyik kezemhez simulva vezetni kezdett, sötétes, bizonytalan utón.