Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1899

1. Igazgatói jElentós.

Örömmel fogok hozzá a f. tanévről szóló jelentésem megírásához, mert az 1900-ik év meghozta a 7 óv óta húzódó reményünk teljesülését, saját otthonunkba való beköltözésünket. Itt vagyunk annyi várakozás, annyi reménykedés után. A ura. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur és a nemes város intézkedése folytán a Jókai Mór-utczábau hosszan húzódik a magas egyemeletes épület, hirdetve, hogy a népnevelés és tudományok fejlesztése városunkban régen várt díszes otthonra lelt.

Nem ujult erővel, mert eddig sem csüggedtünk, vonultunk be megkezdett munkánk folytatására, hanem a régi lelkesedéssel iparkodtunk a megváltozott uj környezetben változhatatlan kötelességünknek megfelelni, bár több akadály szakította meg éppen a költözködés miatt is, a tanítás folytonosságát. Az akadályok közül, melyek a tanitást megnehezítik, első helyen kell említenem azon hibáját az uj iskolaépületnek, hogy csak éppen oly nagyságra vették, hogy csak az elkerülhetetlenül legszükségesebb termek férnek el a hosszú, de keskeny épületben ; igy tehát parallel osztályokról szó nem lehet, mi miatt oly zsúfolva vannak a termek tanulóval (az I. oszt. 72 növ. van berendezve), hogy a velük való tanítási elbánás, a legjobb módszer és gond mellett sem érheti el a tantestület azt a kellő sikert, mit lelkiismereténél fogva ön1*