Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1898

í)

viselésbe vetett erős hit menthet meg az eltévelyedéstől.

De azért most még sem tudunk gátot vetni szivünk fájdalmának, sajog és fáj, s fájni fog mindenütt és mindaddig, hol magyar szív lakik és mig magyar szív érezni fog. Mert annak a rajongó kéznek tőrszurása a magyar nemzet szivén is mély sebet ejtett. Gyászolunk azzal a bánatos, megsebzett szívvel együtt, mely megtörve viseli özvegységét és visszahozhatatlanul siratja vigasztaló társát, a mi szegény öreg királyunkkal, kit az igaz Isten és népének szerető részvéte vigasztaljon és óvjon több csapástól.

Hogy miért fáj úgy a magyar szive nagyasszonyáért, hogy milyen volt ő, mig lelke derült volt, s hogy mi volt ő a magyarnak, arról akarok Önöknek beszélni, eléjük állítva őt gyermekségével, boldogságával mindaddig, mig lelke a csapások alatt meg nem törött, és lett a szépséges, boldog királyasszonyból egy fájdalmas, szenvedő anya.

A bajor Alpesek legszebb vidékén, a starnbergi tó hullámzó habjai mellett fekszik az egyszerű posszenhofi kastély, a Wittelsbachok ősi fészke. E kastélyban pillantotta meg 1837. deczember 24-én Miksa, bajor herczeg és Ludovika herczeguő második leánya, Erzsébet, a napvilágot.

Ifjú éveit szülői körében töltötte és miután nem nevelték trón számára, távol attól a fénytől és pompától, a mely a királyi udvarokat körülveszi. Szóval a kis Erzsébet nem oly korlátok között nőtt fel, mint a királylányok.

A posszenhofi kastély festőién szép fekvése, az alpesi vidék szépsége és a Wittelsbachok költői lelkülete fejlesztette benne oly rajongássá a természet szeretetét, hogy későbbi mély bánatában is ott kereste az enyhülést.