Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1895
13 — a magyar él, virágzik, hazát szerzett, alkotmányt teremtett magának s haladásának, művelődésének, dicső küzdelmeinek ezeréves ünnepét üli ebben a szép, gazdag, .szabad hazában! Az őshaza kicsiny lett, a műveletlen népek szomszédsága tűrhetetlen. Újra vándorútra kelt a nemzet; előbb a lebediai síkon, majd Etelközben találtak ideiglenes otthont. Itt érezte már a nemzet, hogy a törzsszerkezet szétforgácsolja erejét, — pedig annak öszpontosi- tására volna szükség. E végre közös fővezért választottak, az ősz Álmos vitéz, daliás fiát — Árpádot, kinek hűséget esküdtek s az esküt vérszerződéssel pecsételték meg. Hogy a magyar nemzet már Etelközben birt műveltséggel, tanúskodik arról mindenekfelett vallása, mely bár pogány volt még, — de soha sem bálványimádó! Egy láthatatlan hatalomban hittek, s önérzetesen a »Magyarok Istenének« nevezték, tanúskodik arról, hogy már saját írásmódjuk volt, rendes idő felosztásuk, egy hó 28 napból, egy év 13 hónapból állt, s hogy a nőt mily tiszteletben tartották, az már előképe a lovagias magyarnak. Az etelközi vérszerződés pedig hű tükre annak a szabadságszeretetnek, mely a magyar ezeréves történetét jellemzi; tanúskodik továbbá arról a helyes társadalmi és családi szervezetről, melyet már az őshazából magával hozott s mely képessé tette arra, hogy a nyugot-európai államok műveltségét felvegye s azt saját nemzeti életéhez átalakítsa. A harezban erős, vitéz nemzetet VI. Leo, görög császár szövetségre hívta Simeon bolgár fejedelem ellen, kinek seregét tönkre tették. A fejedelem rémitő boszujában szövetkezett a magyarok régi ellenségével, a bessenyők- kel s egy ízben mikor a. magyar sereg távol háborúzott,