Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1878

2

érlelésére egy épen városunkban levő leány nevelő intézet valóban több rokonszenvre, több figyelemre volna érdemes.

Igaz, hogy minden nagyobb, nemesebb vállalat es intézmény elé életének első időszakában akadályok gördülnek, és sok változásnak van kitéve; de nem lennők fel, hogy az előítéletek, elfogultság vagy saját valódi javát be nem látó értelmetlenség miatt ne venné igénybe iskolánkat Pápa város közönségének egy nagy része.

Ma már az élet többel kíván leányainktól is mint eddig; a legnemesebbel czélzó szabad szellem, a hol kellett rombolással ugyan, de utóhatásaiban jótékony fuva- loinmal lengi ál édes hazánkat Kárpátoktól Adriáig, s hazánk derék női meg is értették e Kiválom magasztos szózatát. — Feldoboglak a legnemesebb szivek s mintegy égből alászálloll angyalok sugallatára a legelőkelőbb magyar nők ajkain megzendiill a szó: „alkossunk nőintéze- teker‘ — hogy ne kelljen kivándorolnunk leányainkkal, s ne kényszerillessünk őket elszakítani szivünktől akkor, mikor még azoknak a szülők gyöngéd vezetésére, s szivük és lelkűk nemesilésére van szükségük; — de meg bogy a szegényebb sorsunknak is szép alkalom nyujtas- sék leányaik magasabb kiképezletésére. — Az ige hazánk tehetősebb helyein testté lön, s bizonyára városunk is a legnemesebb ezélt tűzte maga elé e leányintézet felállításában, midőn azt mint nagy hiányt pótlót megle- remlé.

íme itt az intézet, gondozó kezek ápolják ez ifjú hajtást; de hogy teljes pompájában virágozzék, erre a nagy közönség jóakarata közreműködése, teljes bizalma szükségelletik.

Mi nem csüggedünk, és ez iskola jövőjét illetőleg nem esünk kétségbe; mert tudjuk, hogy valamint a ne-