Iparos- és Kereskedőtanonc-iskola, Pápa, 1912
4 A szakirányú tanonc-ískoláról. A kultur-államnak, a civilizált nemzeteknek legkiválóbb ismertető jele a minden téren való előbbre törtetés, a tökéletesség utáni törekvés, az ideális állapot utáni vágyakozás. Ilyen ideálunk van nekünk is, t. i. a szakirányú tanonciskola; — ez az a cél, amely után törekszünk. Mint minden ideál, ez is majdnem elérhetetlennek mondható, főleg a kisvárosi ipariskolának. A legnagyobb akadálya ennek az iparágak sokfélesége és számarányuk nagy különbsége; de ennek az ideálnak folytonos szemmel tartása szent kötelességünk és ennek megközelítése, kell, hogy minden lépésünket, minden intézkedésünket irányítsa. Egy ilyen lépést tettünk előre a lefolyt tanévben is, midőn a II. C. osztályt megnyitottuk. Előre látva, hogy a három II. osztály 97 tanulója a jövő iskolaévben egy III. osztályban nem lesz elhelyezhető, már a márciusi felügyelőbizottsági gyűlésen előterjesztettem a III. B. osztály megnyitásának szükségességét, amelynek költségeit tek. városi tanácsunk a tőle megszokott áldozatkészséggel a jövő költségvetésbe be is vette. Ezen osztály megnyitása fogja lehetővé tenni, hogy a következő iskolai évben iskolánk cime elé joggal odailleszthetjük a „szakirányú“ jelzőt, mert a három ipari facsoportot, t. i. a ruházati, fa- és fémipari és építészeti szakokat, nemcsak a rajzolásban, hanem a közismereti tárgyakban is, teljesen elkülönítve, részesíthetjük szakirányú oktatásban. Ezek előre bocsájtása után egy komoly kéréssel kell fordulnom t. iparosmestereinkhez. Úgy hiszem, önök is, uraim, jól tudják, hogy az iparos pályára lépő tanulóanyag, ma az iparostanonc-iskola 30 évi fennállása után sem javult lényegesen; az a csekély százalék, amely a nagy tömegből kitűnik, azok a 3—4 középiskolát végzett ta- noncok, akik hivatva volnának majdan vezetőszerepre az
