Iparos- és Kereskedőtanonc-iskola, Pápa, 1908
12 1903/904-ben a tanulók száma 36-al szaporodott, a következő évben ismét 18-al és pedig nagyobb részben építő kiilmunkásokkal, akik novemberben annyira ellepték főleg az előkészítő és 1-ső osztályokat, hogy az eredményes oktatást, de az iskolai fegyelem fenntartását is, ezen osztályokban csaknem lehetetlenné tették. 1905/906-ban tehát kötelességünknek tartottuk a tek. felügyelő bizottsághoz e tárgyban sürgős felterjesztést intézni, a. téli tanfolyamosok teljes elkülönítését és az eddigi külön 8 közismereti tanórájuknak 16-ra való felemelését kérelmezni, amely kérelmünknek teljesítése nagy áldásává vált iskolánknak. Nagy gondot fordítottunk évről-évre a rajzoktatás fejlesztésére, főleg arra, hogy azt minél szorosabb kapcsolatba hozzuk a mühelyi gyakorlattal; így a múlt évben a már ketté választott szakrajzcsoportokból a ruházati csoportot ismét két részre osztottuk és a cipész- és csizmadia-csoport oktatására Manheim Ármin helybeli cipészmestert (ki érettségit tett és a bécsi cipész szaktanfolyamot jelesen végezte), a szabók szakrajzára pedig Vágó Dezső, szakrajzra jelesen képesített helybeli szabómestert ajánlottam. Mindkét ajánlatomat úgy a tek. iparbizottság, mint a tek. városi tanács a szokott áldozatkész előzékenységgel elfogadta. * * Ez iskolánk 25 évi történetének rövid vázlata, amelyből az elfogulatlan olvasó talán arra a meggyőződésre jutott, hogy az adott viszonyokkal számolva, tőlünk tel- hetőleg iparkodtunk iskolánkat a modern iparoktatás színvonalához minél közelebb emelni. Ami annak tökéletesítéséhez még hiányzik és ami minden törekvésünk koronázását fogja képezni, az az önálló ipariskola lesz, amelynek megvalósítása, hála legyen érte nemes városunk páratlan áldozatkészségének, már valószínűleg a következő
