Iparos- és Kereskedőtanonc-iskola, Pápa, 1902
1. Iparos tanoncz-iskola Ipari nevelés. A mai közoktatásügy egyik legfontosabb reformációja, amelyet nemcsak a miniszteri rendeletek, hanem a népnevelés kebelében alakult összes központi szervezetek, a legnagyobb buzgalommal propagálnak: a nemzedék művészi ízlésének fejlesztése, az úgynevezett „művészi nevelés“. Az eszthetikai formák megértése kétségkívül igen fontos, az egész jövönkre kiható vívmány lenne és iparunkat egy lökéssel virágzóvá, nagygyá tenné, de ha mélyebben tekintünk a reális életbe, ha közelebbről vizsgáljuk iparunkat és annak munkásait, különösen ha tekintetbe vesz- szük a szabad verseny korunkon dívó féktelenségeit, még a művészi nevelésnél is sürgősebbnek tartom az „ipari nevelést“, sürgősnek tartanám mindenekelőtt azon kontúroknak és alapelveknek a hajlékony gyermeki gondolkozásba való bevitelét, amelyeken az egészséges, erős és produktív iparos társadalom felépül. Az agrár Magyarország napjai meg vannak számlálva, a föld nem lehet már az egyetlen erőforrás, melyből gazdasági életünk és nemzeti vagyonosodásunk létét kapja; az emberi kéz munkája, mely ölelkezve halad annak koncentrált szervezetével, a gyárvilággal, mindinkább előtérbe lép a nemzeti ipar fejlődése, annak mint hivatásnak meg- kedvelése képezi azt a reális követelményt, mely Magyar- ország pozícióját európaivá és a nagy Nyűgöt fejlődésének követőjévé teheti. De ez még a jövő álma, a kicsi, bizonytalan lépésű emberkéktől várhatjuk csak ezt a nagy alakulást, ezeknek 1*
