Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1943
— 35 — kodó — dombóvári, győri, veszprémi — polg. isk. és tamtónőképző-rntézetek tisztelendő igazgató nővérek. Mély hatású 'élményükké vált a tagoknak ez az összejövetel. ( Kicsinyben némi kis próbálkozásban tevékenykedhettek az év folyamán, az iskolai falain belül is.'Az I. ősz. növendékei a kert gondozásában,, rendben- tartásáhan segédkezhettek. Láthatólag élvezettel végezték, amennyit az igen rövid ősz, a kurta tavasz szűkén engedélyezett. A II. osztály'gondja voDt a madarak téli etetése. Egy elenyészően csekély kivételei, becsülettel meg is feleltek a feliadatuknak. Akárhányszor hölapátokkal felszerelve közelítették meg a1 kerti Ietetőket, a varjaknak messze, a kert végében szórtak eleséget, az ablaktetők isiállandóan látogatottak voltak, mert nem hiába jöttek, mindig találtak ott szedegetni! valót. A magvakat részben az iskolakertben termeltük, de legnagyobb részét a növendékek hozták. Gondoskodásuk jutalma, hogy a tavasz végén i madár daltól hangos a kertünk. Cinkék, pintyek, csil-csal, énekes rigók, sárgarigó, gerlék, örvös galamb fészkeinek a fákon, sőt az idei évben kiráilyka is maradt náJtunn, az öreg fenyő bozontosában tanyázik. Terrénumunk az idei iskolai évben nem volt. Sajnos, úgy alakultak a körülmények, hogy arról He kellett mondanunk. Minden gondoskodásunk tárgya az aquarium volt. Az év be zártával pedig versenyre keltek a helybeliek, hogy ki viheti otthonába — nyaraltatni — a halakat. III. évesek az anyag megtakarítás nehéz, de kötelező gondolatával foglalkoztak. A Diákkaptárban fejtették ki tevékenységüket. Ők készültek a miadáirak- és fák napjára, sajnos kivitelezésre nem kerülhetett sor. Ami a szellemi értéket illeti, így sem veszítettek, mert az elmélyülésük lelkűk kincse marad. A két felső osztálynak — a tanítójelölteknek — sem szabad felledniök, amit a (llíoeumi'évek alatt elsajátítottak. Főleg reájuk vár szép és értékes munka. Hogy kénytelenek legyenek!tudatukban megőrizni a természetvédelem gondolatát, tanlmeneflleg feldolgoztuk és 'vizsgálati tételek közé is beiktattuk azt. Arra gondolva, hogy hiszen földrajz, mag természetismeret, die pedagógia is egyben. Szakkönyvtárunkban igen szép munkák állnak redelkezésükre, bármiikor, ha ildiejük engedi, vagy kedvük van rá, búvárkodhatnak bennük. Elültetésre az idén csak gyümölcsfák kerültek, de ezek körül is segédkezhettek a növendékek, a szobanövények gondozásából pedig mindannyian kivették a részüket. Sági J. Alojzia nővér. Sírgondoziís. A kegyeletes lelkűiét nevelését szolgálja az intézet azzal, hogy Wimmer Károly volt igazgató sírjának gondozásában segédkezést enged a növendékéknek. Közösen ápolják ezenkívül a virágot két olyan növendéknek a sírján, akiket hozzá tartozói távol laknak. Kegyeletes megemlékezéssel keressük fel évenként többször is szeretett volt tanárnőalknék, Büchler E. Charitas, Korányi J. Gizella, Lakos Szerafina nővérek és Nemcsiesné Széptóth Máriának a sírhantját. Koszorút helyeztünk el volt plébánosunknak, Meizel Józsefnek, a száműzött brassói apátnak hamvaira. Évről-évre megjelenünk növendékeinkkel az alsóvárosi temetőiben a hősök ünnepén, ahol a katonasírok sorainál a város emlékezni és áldozni szokott. Az ünnepség után pedig imára sorakoztatjuk növendékeinket a közös nyirfakereszthez. Ilyenkor az ünneplők közül is sokan csatlakoznak hozzánk. A hálának és kegyeletnek ténye az is, hogy november hónapban közös szentmiséken imádkoznak meghalt vezetőik, tanáraik lelkenyugalmáért, imádkoznak az intézet minden meghalt növendékéért is. 3’
