Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1943
— 10 — iségesül. Erre akkor érdemesítjük magunkat, ha a legmélyebb keresztény hitéletet (éljük. Magyarságunk értékeit ma ismét keresztény voltunk (erődeibe kell hordanunk, ha menteni akarjuk. Magyarország államiságának ma szorosabban eggyé kell forrnia katolicitásunkkal, mint valaha. Ez az egység volt az az erő, mely meggyökereztetett bennünket itt, a négy folyó tájékán, s (mint akkor, most is hozzáfűződik nemzeti létünk kérdése. Kell-e még több bizonyíték arra nézve, hogy — bár nem tudjuk mivel szolgáltattunk okot erre — valami dsteni kíméletben volt eddig részünk. Kijutott ugyan ilyen, vagy olyan .formában nekünk is a háborúszülte bajokból, de ez korántsem jelenti a testi és lelki szenvedéseknek azt a maximumát, amiben Európa többi országai úgyszólván nap-nap után részesednek. Ha még csak kis mécse is pislákol bennünk a hitnek,) ezt nem tarthatjuk véletlen szerencsének. Isteni oltalmat élvezünk, amit a magyar nemzetnek lelki fogékonyságával megérezni és minden lovagiasságával és nagylelkűségével mghálálnia kell. Ezt a hálát Európára Vonatkoztatott hivatástudatunk is sürgeti. Mutassuk meg Európának, hogy bár utolsónak hajtottuk oda földjén pogány fejünket a keresztelői medence fölé, még nem felejtettük el 'az ott kapott tanítást és ha majd népei az újpogányság .ködéből a megvetett kereszténység tiszta fénye után sóvárognak, nálunk megtalálhatják azt. Ezekbeen lássuk ma összefoglalva a magyarság hivatás-tudatát. Szülőkben, nevelőkben ennek ma minden egyéni ^élménynél erősebbnek kell lennie. Nekünk egészen és maradéktalanul a nemzeti sors, .cél és akarat hordozóivá kell lennünk, mert hivatásunknak (mindenkor a nemzeti tudattal való azonosulásunk mértéke szerint felelhetünk meg. Tekintsünk ajándéknak minden napot, amit munkahelyünkön tölthetünk. Hassunk oda, hogy ha majd kinek-kinek számára üt a cselekvés órája', senki se érezze magát érdektelennek, közömbösnek, vagy tájékozatlannak, hanem a nemzet egyetemességének kijutó sorsközösség iszerves részének. Hivatásunk elsősorban gyermekeinket, növendékeinket illetőleg kötelez erre. Az ifjúság a nemzet legtöbbet ígérő része. Mindaz, ami a jövőben bekövetkezik, az általunk nevelt ifjak müve lesz. Akniek a lelke mélyén: ott él ez a komoly felelősségérzet, abban megvan a törekvés is, hogy a nevelés általános céljait minden vonalon a memzet legszentebb érdekeinek közelségébe hozza. Teleki Pál programmjában lis az »emberebb ember:« mellett, ott a »magyarabb magyar«. Ezt a típust ma a magyar* hivatás-tudat megértői és cslekvői képviselik. Ők a magyar jövő igazi felkészültjei. Az a kérdés most már: hogyan neveljük ilyenné az ifjúságot? Az egységes liszt, szappan, cipőtalp stb. használata.vezessenek el bennünket az egységes nevelői eljárás gondolatáig és gyakorlatáig. Érezzék meg
