Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1942
8 — ben, de legfőképen gyakorlunk valamit a szeretetből. Valahogy emberibb színvonalú, emberibb méltóságú az ilyen bánásmód. Mindenki udvariasabb, előzékenyebb lesz, ha vele is így bánnak. Lassan lekopik a csiszolatlan emberről a darabosság, sokszor durvaság, ami talán nem is saját hibájából rakódott rá. 5. Az egyes tárgyak tanításával kapcsolatban, az alkalmi esetek fel- használásával bőségesen kínálkozik az alkalom. Csak arra vigyázzunk, hogy ez ne kierőszakolt módon történjék. Vegyük elsősorban a hittant. )Az igaz hitről, a megváltás kegyelmeiről,' a hét szentségről, a parancsolatokról szóló tételekben, vagy a szentek példáinak ismertetésében, stb. maguktól is felébred a jobb lelkűekben a hála. — A magyarnyelvi órákon megköszönjük a jó Istennek a beszélnitudást, azt, hogy tudunk írní, {olvasni, gondolatainkat másokkal is közölni és viszont a másokét is megértjük. Talán mindannyiunk néhai olvasókönyvében ott szerepelt valamikor az »Egy falat kenyér története«, vagy »Mit mesél nekem a kis varrótű ?« A neveléstan különböző tárgyainak már természetéből adódik, hogy állandóan kínálkozik valami, amiért ismét hálásnak illik lennük az Istennek, az édes szülőknek, nevelőknek, stb. A mennyiségtanban, mikor pl. olyan feladatot oldunk meg, amelyekben számokban is kifejezésre jut, hogy mennyit költenek ránk szüléink, vagy mennyit terem meg a szántóföld, milyen mély aknába ereszkednek le a bányászok, mennyi kilométernyi utat tesz meg a mozdony- vezető életében feszült figyelemmel, sokszor éjtszaka. Földrajz, természetrajz mennyi szépséget, csodát: tengert, hegyet, gyógyforrást, hasznos növényt 'és állatot ismertet meg. Gondoljunk csak arra, milyen'gazdag természeti kincsekben a mi drága Erdélyünk! Mindezekért hála jár! Vegyük a zenét, éneket. Milyen szép, amikor éneklik: »Énekszóval áldunk«... Ha ezt igazán tudatosan is teszik, akkor valóban elismerik, hogy Istennek hálával tartozunk. Nagyon alkalmas tárgy pl. a kézimunka is hálánk kifejezésére. Mennyi szeretetet öltögethetünk'bele, mennyi örömet szerézhétünk véle! Nemcsak embertársainknak, hanem a templomnak is juthat a pontosan, gondosan, szeretettel elkészített hálamegnyilvánulásokból. A rajzzal kapcsolatban észre kell venni a gyermeknek, hogy a kezükben több-kevesebb készség van, némelyeknek különös ügyessége, (képessége is. Istennek is meg kell ezt köszönnünk, meg azoknak is, akik tanítanak, akik fejlesztik bennünk a készséget. A látás, a meglátás és észrevevés sem olyan kis adomány. (Akármilyen okos és hűséges is egy kedves kutyánk, vagy bármilyen illatos is a rózsa, hiába mutogatunk nekik egy műalkotást, nem látnak rajta semmit.) De gondoljunk nagy hálával azokra is, 'akik a nagyszerű templomokat, kis és nagy épületeket,
