Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941
— 22 — A magyar Alpok tövében . .. ! Szeptember 28-án a kora hajnalt órákban hangos, vidám csapat integetett búcsút az álmosan pislogó csillagoknak. Néhány percnyi várakozás után a tüzes paripa dübörgő zakatolásába belevegyült 59 kislány csengő éneke:, »Megy a gőzös, piegy a gőzös Kőszegre ...« Másfél órai útunk nagyon kellemes volt. Szinte fájó szívvel szálltunk le a kedves jószágról, mert a távoli hegyek alján elénk csillant, — vágyaink szárnyán annyiszor bejárt — történelmi tündérváros. Megérkeztünk! — hangzott a kiáltás. Ö, erre a pillanatra mündig szeretettel és néma vágyódással1 gondolunk! Mintha egy kis tündérország feküdt volna előttünk. Egy tündérfalu, melyben a tornyok, mint márványszirtek ragyogtak, hol hegy a völggyel és a parányi kis házak a másik hegyoldallal találkoztak. A Gyöngyös folyó keskeny szalagaént szeli ketté a,várost, a sűrű erdőség pedig védve öleli körül. Mintha szárnyaink nőttek volna, úgy siettünk be, hogy sorra vegyük a nevezetességeket. Először Kőszeg legszebb részét, a Flórián-teret s az ott épült (1892) díszes gótikus templomot tekintettük meg. Finiomízlésü, égbetörő csúcsaival a magasságokban .lakozó Istenhez emelte lelkünket. Innét a bencések Szent-Jakab (1407) templomába mentünk, hol Jurisics Miklós gyermekei s .Széchy Mária alusszák örök álmukat. A falakat régi freskók díszítik, melyek a templom restaurálása alkalmával bukkantak elő. Majd a Jurisics várat tűzzük ki célul. Boldog büszkeséggel jártuk a lépcsőket s szemléltük a vár belsejét. Megcsodáltuk a mély árkot, a vastag várfalait s ezen tátongó lyukakat. Ugyancsak az érdekességek közé tartozik az őrtorony is. Haza- Jelé ia JuríMcs emléktábla előtt tisztelegtünk. Azon hősök nevét örökíti meg, akik 1532-ben 25 niapüg feltartóztatták az óriási török hadsereget, mely végül is eredí- ménytelenül kényszerült a vár alól .elvonulni. Megnéztük a belváros régi érdekesebb házait, majd rövid déli pihenés után az öz-kútnál (ide jártak az őzikék innij) szívtuk a finom tószegi levegőt. Ez volt ám kellemes mulatság! Hegymászás, lab- dázás, vidám hancúrozás! De e mellett tudásunkat is gyarapítottuk. Az erdőben tanulmányoztuk a különféle fákat, bokrokat, mohákat, azután a rét ezerféle tarka virágját, parányi bogárkáit, szép színes lepkéit. De az igazi élvezetet, — kirándulásunk fénypontját, — másnapra hagytuk. Újult erővel másztuk meg,a Kálvária-hegyet (393 m.). Miután erőinket pótoltuk, siettünk a fehér trianoni kereszthez, hogy tiltakozásunkat belekiáltsuk a nagy világba: , , »Új munkába kezdjen,milliónyi kar, Új, nagy eskü vzengjen, mint a szélvihar, Hisz vélünk az Isten és az ősi jog: Trianont ledöntjük, zászlónk győzni fog!« A Himnusz és Hiszekegy eléneklése után a Hét-forráshoz siettünk. Nevét a hét vezértől kapta. Természetes, hogy minden forrás vizét megízleltük, s bölcsen megállapítottuk, hogy a Töhö|töm vize a legjobb (bár egy forrásból erednek, csak ez a legfrissebb, mivel nem éri nap). Bejártuk a környéket, néhányszor legurultunk a hegyről.,Jókedvű mulatozás után szállásunkra siettünk, hogy megköszönve a jó kedvesnővérek szíves vendéglátását, könnyes szemmel intsünk búcsút.
