Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941
— 9 5. Egyes tárgyak alóli felmentés. A Rendtartás 92. §-a értelmében, hatósági orvosi bizonytívány alapján a rajz finomabb kiviteléből 2, a kézimunkából 3, a testgyakorlásból 29 tanuló kapott felmentést. fi. V tanári testület személyi változásai. Személyi változások tekintetében az idei tanév sokiújat hozott számunkra. Intézetünk aranyszívű édesanyja, l iszt. Tolonits Zs. Alfréda nővér főnöknő, Ersing Á. Hilda nővér, Fenyvesi Anna testnevelő tanár, Hiller ■Cl. Anunciata nővér és Pásztor J. Cecilia nővér váltak ki a tantestületből. Tisztelendő Főnöknő Alfréda egy életet, 47 esztendőt töltött intézetünkben, üövid 6 évi megszakítással. Kettős a hivatás, amit betöltött: tanított és nevelt. Tanított az elemi (1888 1892.), majd a polgári (1892 1927.) — (933—38.) iskolában és .tanítóképzőben, mint la mennyiségtan és kézimunka tanára. Nevelt, szeretettel, jó példával, megértéssel, bíztatással, végnélküli türelemmel. Elrejtve, szerénysége mögé húzódva élte itt áldásos életét s dolgozott fáradhatatlanul az intézet fejlesztésén. Boldogan sorolhatjuk fel nevét a tanítóképző megalkotói között. 190b 07. évben az első 42 tanító- nőjelelölt képesítővizsgálatainak nemcsak boldog szemtanúja, hanem tevékeny irányítója volt. S azóta 1927-ig húsz apostoli útra induló csapat gazdagodott szeretetosztogatása folytán; mert pazarlón osztotta köztük kincsét, szinte kifogyhatatlan volt, mint a búzaszem, .mely évről-évre több kalászt nevel életadó kenyérnek. Nehéz volt a válás, mikor 1927-ben Bonyhádra került tőlünk. Pápán nemsokáig maradt üres a helye: 1933-ban főnöknőnk lett. Ekkor tapasztaltuk igazán, hogy milyen megértő jóakarónk, türelmes, bíztató lélek- íormáiónk, jóságos, szerető édesanyánk. Polgári iskolánk tanulói voltak most a legszerencsésebbek. Még öt évig, 1938. szept. 1-ig élvezhették lelkes vezetését a számtan órákon. Igaz gyermeki szívvel szerették, mert tudásának gazdag tárházát megnyitotta előttük; lelkes odaadással, önzetlen, soha nem csüggedő lánggal, igazságosan, mindig érző meleg szívvel és jósággal dolgozott azon, hogy kötelességtudó, jellemes, munkás, hívő, tudományokban sem szűkölködő leányai legyenek Egyházunknak és hazánknak s a krisztusi szeretet melegétől megerősödve, jól és biztosan megállják helyüket az élet viharaiban. S most, mikor törékeny szervezetére való tekintettel Rendi Elöljáróságunk az intézet vezetésének gondját levette vállairól s egy kisebb intézetünkbe helyezte át, könnyes szemmel, fájó szívvel köszönjük mégegy- szer anyai vezetését, szerető gondoskodását. Tanárok, nővérek és gyermekei: hálás imája kíséri új intézetébe, kérve (az isteni Gondviselést, hogy úgy áldja meg minden tervét, szándékát, munkáját, hogy sok fáradságának eredményét ott is láthassa. — Annyi türelmet, munkakedvet
